Jó hír számotokra: itt az új fejezet :) Amikor ezt a részt írtam, én is sírtam, nemcsak Bella. Imádtam ezt írni, hiszen most feltárhatom előtettek Bálint titkát, de viszont Andrisére még kicsit várnotok kell. Remélem azért tetszeni fog nektek ez a fejezet.
Ne feledjetek kommentelni és azt se feledjétek, hogy hétvégén érkezik a Heartbeat prológusa a másik blogomon.
Ehhez a részhez még lenne egy ajánlott dalom is :). Én ezt hallgattam írás közben és ez a dal jelenik meg a fejezetben is: Christina Perri-The Words.
Jó olvasást! ;)
Skyler Brooks
8. fejezet
The Words...
Avagy a vallomás...
Titkok vettek körül engem mióta az After Day tagjai megkerestek. Olyan titkok, amelyek nemcsak engem hálóztak be, hanem mindenkit a környezetemben. A barátaimat, a családomat, és azt a fiút, aki most elmesélte ezt az egész hazugságot. Az egészet az elejétől a végéig, és nem féltem attól, hogy megtudjam az igazat. Először azt sem tudtam mit gondoljak, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem érek semmit az értelmetlen könnyekkel. Nem kell feladnom az életem, sőt csak most kell majd erősnek lennem és harcolni magamért akár Nélküle, akár Vele.
A hazugságok néha borzalmasak tudnak lenni. Először csak pletykaként szövődnek, aztán kinövik magukat egy egész hálóként. Egy hazugságból tovább szövődik egy másik, aztán még egy, és még egy. Újabb és újabb kis füllentésekkel keletkezik egy halom, ami életek tesz tönkre. Először észre sem veszed őket, a bizalom fátyla eltakarja a szemed elől ezeket a hazugságokat, de aztán ez a lepel szépen lassan leesik és meglátod a borzalmas valóságot.
Sajnos velem és Vele is ez történt. Először ő is a sötétben tapogatózott, utána rájött a valóságra, de mielőtt elmondhatta volna már túlontúl késő volt ahhoz, hogy tudassa ezt velem is.
-Nos...-köszörülte meg a torkát Bálint, amikor elindultunk a hátsó focipálya felé zsebre dugott kézzel tisztes távolságból egymástól. Ő hiába akart közelebb jönni hozzám, mindig eltávolodtam tőle. Egyszerűen féltem, hogy ő is csak átver, mint Andris odabent. Túlságosan féltem attól, hogy talán őt is elveszíthetem.-Nem is tudom hol kezdjem-túrt bele a hajába.
-Mondjuk kezdjük ott, hogy mi történt aznap, amikor velem találkoztatok. Már akkor is hazudtatok nekem?-kérdeztem dühösen könnyekkel a szememben.-Az akkori Bálint egy nagy hazugság volt?
-Nem-kiáltott rám és megdörzsölte az arcát.-Rendben, akkor elmondom a kezdetektől fogva, hogy történt, de ez így nagyon hosszú.
-Most szünet van, nemsokára lesz a bál király és királynő választás. Időnk, mint a tenger és ezek után Andris igazán megérdemli, hogy tartsa helyettünk a frontot-mondtam közömbösen.-Hallani akarom mi történt.
Bálint bólintott, majd nagyot sóhajtott és belekezdett.
-Aznap amikor bementem hozzád az öltözőbe egy nyakláncot kerestem. Tudod akkoriban túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy... Hogy is mondjam? Egyéjszakás kalandokra vágytam, nem kötött kapcsolatokra. Nos a nyakláncot pedig azért kerestem, mert bent hagytam, amikor az egyik lánnyal beszéltem meg az estét. De amikor bementem ott voltál te. Nos, jó alakod volt, csinos voltál, de amikor megpillantottam azt a sebet a hátadon, elfacsarodott a szívem-motyogta.-Kis vidámságot akartam vinni az életedbe, ezért viccelődni próbáltam veled, de te csak dühös lettél. Akkor nem tudtam kiigazodni rajtad, és jelenleg sem értem miért akadtál ki-pillantott rám.
Piros arccal a fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet, majd felemelve a fejem megszólaltam.
-Nem akartam, hogy lásd azt a sebet a hátamon. A fűzőm új volt, még eléggé szokatlan, és törte a hátamat. Mindenki előtt erősnek próbálom mutatni magam, ezért soha senkinek nem mutattam még azokat a sebeket, kivéve a szüleimet és a fűzőkészítőket. Még a barátnőim sem tudnak róla és próbálom eltakarni őket. Ez számomra egy gyengeség. Nem szeretem, ha látják mennyire érzékeny a bőröm és én magam-vontam meg a vállam.
-Pedig nem kellene. Éppenséggel nagyon szép vagy, és akármennyire is feszélyez téged a fűző, tudd, hogy a barátaid...-kezdte, aztán egy pillanatra elakadt, miközben közelebb lépett hozzám-és én is, mi mind melletted állunk.
-Köszönöm-suttogtam. Egy pillanatra elvesztünk egymás tekintetében, de aztán én elfordítottam a tekintetemet tőle, és megkértem, hogy folytassa. Nagyot sóhajtott, majd halkan elnevette magát, végül folytatta.
-Nos érdekes voltál, és jó volt veled viccelődni. De amikor találkoztál Andrissal, láttam, hogy valamilyen kötődés tart hozzá. Le se tagadd, láttam a szemedben. Furcsán éreztem magam, viszont amikor Andris kijelentette, hogy szeretne veled találkozni, valamilyen furcsa érzés kerített hatalmába. Arra kért, hogy vegyük rá a bandát, hogy beléphess, hisz számodra ez nagy esély, sőt így előnyt kap arra, hogy veled legyen. A srácok belementek, és másnap elmentünk, hogy megkérdezzünk téged a dologról-motyogta, miközben leült egy farönkre, én pedig közelebb léptem hozzá.-Nos belementél, én pedig próbáltam távol tartani magam tőled. Az évek alatt megtanultam, hogy a közömbösség a legjobb arra, ha távolságtartásra van szükség. Ezért muszáj volt ez tennem.
-Tehát te csak azért viselkedtél velem közömbösen, mert Andrisnak akartál kedvezni?
-Igen-bólintott.-A barátom-pontosabban a barátom volt-és nem szerettem volna, ha csalódna bennem, ezért a kezére játszottalak, de akkor még egyáltalán nem sejtettem, hogy csak ki akart téged használni. A születésnapod előtt nem sokkal, pontosabban azon a héten valamikor meghallottam, ahogy Andris épp arról beszélt valamelyik haverjával telefonon, hogyha két hét után nem adod oda magad neki, akkor dob téged a legmegalázóbb módon. Próbáltam veled beszélni, de a közelembe sem jöttél. Még a szülinapodon sem tudtam odamenni, és nem akartam gyanút kelteni Andrisban. Úgy akartam elmondani neked, hogy kettesben vagy hármasban legyünk. Nem akartam, hogy botrányt rendezzünk a nagy nyilvánosság előtt.
-A próba a szülinapomon. A próbán azért estél neki, mert nem volt más ott rajtunk kívül, ugye?-kérdeztem.
-Igen. Tudom mit pletykáltak rólad, és nem akartam még egy újabb témát adni a pletykásoknak. Csak védeni próbáltalak-mosolygott rám halványan, miközben végigsimított az arcomon, aztán elvette a kezét és oldalra nézett.-A próbán, amikor meghallottam, hogy nem akarsz velem duettezni, kissé kiborultam, és az még csak tetőzte a bajomat, amikor Andris utánam jött. Elkezdtünk veszekedni, aztán nekem esett, én meg visszaütöttem.
-Miattam vesztetek össze?
-Valamilyen szinten igen. Én megakartalak védeni tőle, és ezt tudattam is vele. Megmondtam neki, hogy ne csinálja ezt, te többet érsz ennél, de ő hajthatatlan volt és nem engedett nekem, hanem csak nevetett. Borzalmasan dühös lettem rá, de volt annyi eszem, hogy ne üssem meg.
-Helyette ő ütött meg-pillantottam az iskola felé dühösen.
-Valamiért nagyon megváltozott már egy ideje, Bella-suttogta Bálint.-Évek óta ismerem, és soha nem hittem volna, hogy ilyen ember lesz. Nem tudom mi történt vele, de nem ilyen ember volt. Először helyeseltem, hogy össze akart jönni veled, mert hittem abban, hogy talán visszakapjuk a régi Andrist, de nem így lett és sajnálom, hogy nem hamarabb léptem.
Átkaroltam a vállát, mire ő átkarolta a derekamat, és a hasamba fúrta a fejét. Két kezével a lába közé húzva tartott karjai között és csak szuszogott. Megnyugvást jelentett számára, ahogy láttam. A lámpa pislákoló fényében láttam, hogy szemét lehunyva halványan mosolygott. Egy kisgyerekhez hasonlított, aki épp most bújt oda az anyukájához. Elmosolyodtam könnyeimen keresztül, és lehajolva puszit nyomtam a fejére. Halkan felnyögött, és még szorosabban ölelt magához.
Felemelte a fejét és rám pillantott. A mosoly eltűnt az arcomról és komolyan néztem rá. Tincseit birizgáltam, nem akartam a szemébe nézni, mert olyan dolgot akartam még tőle kérdezni, amire sejtettem a választ.
-Mit jelentett az, hogy rájöttél a dolgainkra?-kérdeztem idegesen.
Nagyot sóhajtott, majd levette a kezeimet a nyakából, és összekulcsolta az övével. Valami érdekes dolgot láthatott, mert a kezeinket fürkészte. Aztán a keze végigsimított a karomon egészen fel a tarkómig, majd beletúrt a hajamba. Mint mindig most is csókot nyomott a homlokomra, ez szokása volt és ez mostanában mindig megmelengette a szívem.
-Amit mondani fogok, az igaz, de nem muszáj ugyanezt érezned-mondta, majd belenézett a szemembe.-Amióta az öltözőben megláttalak tetszettél nekem, de láttam rajtad, hogy neked Andris tetszik. De amint jobban megismertelek, kezdtem beléd esni, és ez meg történt. Beléd estem-vonta meg a vállát. Zihálni kezdtem, miközben a mellkasomban ott dobogott a szívem.-Nem tudom, mi a szerelem és fogalmam sincs, hogy miket vált ki az emberekből, de azt tudom, hogy boldog vagyok, ha te is és tudom, hogy féltékeny vagyok minden egyes férfira, akivel összetalálkozol a folyosón és rohadtul idegesít,-állt fel, így szembe került velem. Tekintete ajkamra vándorolt.-hogy Andris megcsókolt téged. Nem érdemel meg téged. Andris egy rohadt idióta, hogy megbántott téged.
Észrevettem, hogy nem akarja kimondani a szeretlek szót, de tudtam, hogy azt gondolja csak másképp fejezi ki magát. Elhihetitek abban a pillanatban el sem hittem, mit mondott és teljesen lesokkolt ez az egész. Hangosan ziháltam, és képtelen voltam arra, hogy ellentmondjak feltörekvő érzéseimnek. Háború dúlt bennem, két érzés, két férfi között őrlődött a szívem, és akármennyire is ellent akartam mondani az egésznek, csak még jobban előtört és harcolni akart. De én még nem álltam készen, az agyam parancsokat próbált küldeni a szívemnek, és bármennyire is fájt, el kellett fogadnom, hogy a szívem ne törjön össze újra. Nem szabad újabb és újabb csapdákba esnem, mert a végén majd ez okozza a vesztemet.
Bálint bámult rám, miközben én lassan lefejtettem a kezeit a derekamról. Távol akartam tartani magam minden egyes férfitól. Nem akartam újra szerelmesnek lenni, mert az önbizalmam egy férfi-pontosabban egy hülye fiú-miatt volt romokban. Tudtam, hogy Bálintot a jó szándékok vezérelték, és azt is tudtam, hogy ez volt az ő nagy titka, hogy szeretett engem, és bármennyire is éreztem iránta valamit, mégsem voltam arra képes, hogy ugráljak örömömben. A szívem darabokban hevert, és abban a pillanatban csak egyben bízhattam: Bálint talán egyszer majd újra összeragassza ezeket a darabokat. Nem most, de remélem egyszer viszont tudom majd szeretni őt. Bíztam ebben, mégis hátráltam előle, mert féltem, hogy aznap este a szívem még egyszer összetörik.
Ekkor megfogta a kezemet, tekintetét az enyémbe fúrta. Kétségbeesett pillantásától a szívem még jobban összetört. Túlságosan fájt nekem, hogy ilyen megtört állapotában látom. Eddig is megtört volt, de ilyen nyilvánosan nem mutatta még ki senki előtt. Akkor jöttem rá arra az egy dologra, ami bizalommal ruházta fel őt előttem: Bálint megmutatta nekem a valós önmagát, a szívében dúló érzelmeit és hagyta, hogy az álarc eltűnjön.
-Nem kérem tőled, hogy te is ugyanazt érezd, amit én. Tudom, hogy te még mindig Andrist szereted. Egy valamit kérek csak. Szeretném ha adnál nekem egy esélyt. Megértem, hogyha egyelőre nem akarsz még semmit tőlem, de ne taszíts el magadtól. Engedd, hogy segítsek neked!
Annyira lágy és kérő volt a hangja, hogy el sem hittem, hogy ezt mind nekem mondja. Akár hiszitek, akár nem egy filmben éreztem magam. Csak ott vannak ilyen kedves és önzetlen fiúk. Meg persze a könyvekben. De a valóságban rohadt ritka az ilyen fiú. Meg kell becsülni őket.
-Elfogadom a segítséged, mert tényleg szükségem van rá. De kérlek egyelőre egy kis nyugalmat kérek. El kell felednem Andrist, és ehhez az kell, hogy elteljen egy kis idő.
-Rendben-mondta halvány mosollyal az arcán.-Addig is szívesen leszek a barátod. Vegyük úgy, hogy én vagyok a személyi testőröd és a barátod egy emberben-viccelődött, mire felkuncogtam. Tudtam, hogy a beszélgetésünk komoly része itt ért véget és mostantól fogva azon lesz, hogy elvonja a figyelmem.
-Hé-kiáltott nekünk oda valaki. Amint közelebb ért láttam, hogy Gergő az.-Gyertek, újra zenélnünk kell.
Gyorsan odafutottunk hozzá, de én nem engedtem el Bálint kezét. Még mindig szorítottam és ő engedte is. Nem bánta, hogy rá támaszkodom, hogy ő a megmentőm a bajban és ezért örökre hálás leszek neki.
-Már volt a bálkirály és királynő választás?-kérdezte Bálint.
-Nem, még most van. Fogadjunk, hogy Gina és Olivér lesznek a bál uralkodói-mondta a szemét forgatva Gergő.
-Egész biztosan-suttogta a kezemet fogó fiú.-Az a csaj a végsőkig is képes elmenni azért, hogy minden egyes bálon ő legyen a bálkirálynő, az éppen aktuális fiúját meg kinevezteti a bálkirálynak. Ilyen egyszerű-mondta, majd belépett velem együtt a terembe.
A táncparkettnek kialakított részt most emberek hada töltötte be, miközben az igazgató a színpadon állt és a mikrofonba beszélt. A barátnőimet pillantottam meg a színpad mellett. Mindannyian gyönyörűek voltak és megérdemelték volna azt, hogy ők nyerjék a koronát, de Bálint előbbi elmondása szerint egyetlen lány szokta megnyerni minden évben a koronát. Nos kíváncsi vagyok ki ez a csaj.
-Akkor nem is húzom tovább az időt-mondta az igazgató.-A bál királya Maros Levente.
A fiút körbe állók hangosan éljenezni kezdtek, miközben ő nevetve, a fejét rázva felsietett a színpadra. Nos, mint mondtam tökéletes haj, menő pofi és mindjárt minden lány belezúg. Hát ez engem és ahogy láttam Lizát se nagyon hatotta meg. Velünk ellentétben viszont Vivi megbabonázva nézett rá. Én csak nevetve megráztam a fejem.
Szerette őt és akármit mondhattam neki, szeretni is fogja. Mert a szerelem erősebb mindennél. Olyan kötelék, amire senki nem tudja a választ. Nem tudjuk pontosan mi a szerelem, csak körül tudjuk írni. Van amikor fáj, van amikor gyönyörű. Belül a szívedből fakad a gyökere és kivirágzik, mint a rózsafa. Az idő rá a gyógymód és s felejtés. De ha nem akarsz felejteni, akkor el kell raktároznod emlékként és nem szabad többet foglalkoznod vele, mert kegyetlenül tud fájni, ha a szív összetört.
-A bál királynője...-mondta az igazgató, majd ránézett a kis papírra a kezében.-Váradi Vivien, 9.b osztály.
A szemem kikerekedett, miközben az igazgató a barátnőm nevét ismételgette, amikor ő nem akart felmenni a színpadra. Liza tekintete átvándorolt rám a tánctér túlsó feléről. Biccentettem neki, hogy vigye oda Vivit, amíg én gyorsan felsietek a színpadra. Bólintott, majd karon ragadta a barátnőnket és szó szerint odalökdöste. Szegény kissé le volt fagyva az előző szavak hallatán.
Eközben a felkötött lufik száza kezdet a táncparkettre hullani.
A tömegen átverekedve, Bálint kezét szorongatva siettem a színpadhoz, ahol ott állt már Andris is és összehúzott szemöldökkel pillantott le a Bálinttal összefűzött kezeinkre. Egyetlen csalódott pillantás váltottam vele, majd felsiettem a színpadra, de az Ő kezét még mindig nem engedtem el.
Gyorsan Vivihez siettem és mosolyogva gratuláltam neki. Szorosan átöleltem és ő is átkarolt engem.
-Hihetetlen, el sem hiszem-suttogta.-Ő és én. Ez olyan véletlennek tűnik, Bell.
-Vagy csak a sors akarta így. Amikor táncolnotok kell, kérlek, ne keress kifogásokat! Táncolj vele!-mondtam mosolyogva, majd elengedtem.
Levi a kezét felé tartva állt, mire Vivi megfogta azt és halványan rámosolygott a fiúra. Együtt léptek le a színpadról, miközben mi elfoglaltuk a helyünket, hogy tovább játszhassunk. Beállítottam a mikrofonomat a megfelelő magasságba, majd megszólaltam.
-A következő dal az egyik kedvencem és én úgy tudom a bálkirálynő egyik kedvence is-pillantottam Vivire, mire ő szemöldökét ráncolva nézett rám.-Ez Christina Perri egyik dala, méghozzá a A Thousand Years.
A dalt elkezdtük játszani, miközben én egy pillanatra odaléptem Bálinthoz. Ő tudta mit szeretnék, és csak bólintott. Újra a mikrofon elé álltam és elkezdtem énekelni. A dallam és a szöveg magával ragadott és szinte egy másik világban találtam magam.
Olyan volt, mintha egy mesében lettem volna. Ott táncolt előttem Vivi és Levi és olyan volt, mintha tényleg egy mesebeli királyság uralkodói lennének. Békés harmónia és kibontakozó szeretet lengte körbe őket, miközben végig egymás szemébe nézve, jobbra-balra billegve táncoltak a dalra. Eközben éreztem magam mellől egy támogató erőt, egy embert, aki mindig ott állt mellettem. Bálint. Bálint volt, aki védett mindentől és megpróbált engem biztatni. Féltett engem, vigyázni akart rám, bár eddig elég érdekes nyilvánította ezt ki, de már tudom az igazat. Egyértelmű volt számomra, hogy szeretett engem, és a szívem kétségbeesetten szerette volt viszonozni ezt az érzést.
Hogy miért hittem ennyire benne? Talán azért, mert most a szemében is látszódott az őszinteség, most őszinte volt hozzám.
Vivi és Levi boldogok voltak, nem akarták elengedni egymást és meg tudtam érteni őket, hiszen én is így éreztem, amikor az előbb kint Bálint átkarolt. Vivi meghatódva nézett fel a lovagjára, miközben néha felnevetett azon, amit a srác mondott, aki ahogy láttam próbált viccelődni, de jó párszor váltott komoly hangra. Talán randizni hívja-jutott eszembe ez az ötlet.
A hangom egy pillanatra elcsuklott, amikor eszembe jutott Bálint szerelmi vallomása, de aztán megpróbáltam elengedni magam, hogy a dallam újból magával tudjon ragadni. Nem sikerült, mert a következő pillanatban az én hangom mellett egy másik férfi énekhang is megszólalt. Oldalra pillantottam, hisz tudtam ki az.
Megkértem rá és ő segített is, Vele énekeltem végig a dalt, miközben egymás szemébe énekeltünk tovább, és amikor elértünk az ő részéhez tudtam, hogy nekem énekli azokat a szavakat. Mikor befejeztük a dalt már tudtam, hogy esélyt kell adnom arra, hogy kettőnk között lehessen valami. Hogy honnan tudtam ezt? Abból a pillantásból, amit mosolyogva váltottunk a tapsok közepette és azokról a könnyekről, amik az örömtől siklottak végig az arcomon....
A buli utolsó előtti dalánál úgy gondoltam még muszáj egy valamit megtennem, így odafordultam előbb Bálinthoz, majd Gergőhöz. Közöltem velük a kérésemet és ők bólintottak, majd szóltak a többieknek is a kis változásról, eközben én a közönség felé fordultam. A barátnőim a színpad mellett táncoltak és jól láthattam értetlen arcukat, amikor megszólaltam.
-A mai este sok mindent kellett megtudnom és örülök neki, hogy van egy olyan ember, aki vigyáz rám-pillantottam Bálintra, aki elmosolyodott.-Sok jó után most rossz is jött, de tudom, hogy ezek után már csak jobb jöhet. A következő dal számomra egy üzenet magam és más számára is. A dalokkal szeretek mindig valamit közölni és általában ez be is szokott jönni. Nos remélem most is sikerrel járok Christina Perri-The Words cimű dalával.
A mikrofont az ajkamhoz emeltem, miközben meghallottam az akusztikus gitár és a zongora összetett hangját a hátam mögött. Egy pillanatra behunytam a szemem, hogy legyen erőm végigénekelni ezt a dalt, aztán kinyitottam és belekezdtem.
-All of the lights land on you (Minden fény rád vetül)-énekeltem.-
The rest of the world fades from view (A világ többi része elhomályosodik)
And all of the love I see (Csak szerelem, amit látok)
Please, please say you feel it too (Kérlek, kérlek mondd, hogy te is érzed)
And all of the noise I hear inside (És minden zaj, amit hallok belül)
Restless and loud, unspoken and wild (Nyugtalan és hangos, fojtott és vad)
And all that you need to say (És csak annyit kell mondanod)
To make it all go away (Hogy mind eltűnjön)
It's that you feel the same way too (Hogy te is így érzed magad.)
Refrén: And I know (És tudom)
The scariest part is letting go (Legfélelmetesebb elengedni)
'Cause love is a ghost you can't control (Mert a szerelem olyan szellem, amit nem tudsz irányítani)
I promise you the truth can't hurt us now (Ígérem az igazság nem fog fájni)
So let the words slip out of your mouth (Így hagyd, hogy a szád kimondhassa a szavakat)
And all of the steps that led me to you (És minden lépés, ami hozzád vezetett)
And all of the hell I had to walk trough (És az egész pokol, amin átsétáltam)
But I wouldn't trade a day for the chance to say (Nem cserélném el semmiért, hogy kimondhassam)
My love, I'm in love with you (Szerelmem, szeretlek)
Refrén: And I know (És tudom)
The scariest part is letting go (Legfélelmetesebb elengedni)
'Cause love is a ghost you can't control (Mert a szerelem olyan szellem, amit nem tudsz irányítani)
So let the words slip out of your mouth (Így hagyd, hogy a szád kimondhassa a szavakat)
I know that we're both afraid (Tudom, hogy félünk)
We both made the same mistakes (Mindketten ugyanazokat a hibákat követjük el)
An open heart is an open wound to you (A kitárt szívet szerinted könnyű eltalálni)
And in the wind of a heavy choice (És egy nehéz választás viharában)
Love has a quiet voice (A szerelem halkan szól)
Still your mind, now I'm yours to choose (Hallgattasd el a lelked, most válassz engem)
And I know (És tudom)
The scariest part is letting go (Legfélelmetesebb elengedni)
Let my love be the light that guides you home (Hagyd, hogy a szerelmem legyen a fény, ami hazavezet)
Refrén: And I know (És tudom)
The scariest part is letting go (A legfélelmetesebb elengedni)
'Cause love is a ghost you can't control (Mert a szerelem olyan szellem, amit nem tudsz irányítani)
I promise you the truth can't hurt us now (Ígérem az igazság nem fog fájni)
So let the words slip out of your mouth (Így hagyd, hogy a szád kimondhassa a szavakat)
Az utolsó szavaknál béke töltötte ki a szívemet. Örültem, hogy egy dal segítségével sikerült kiadnom a ma történtek keserű fájdalmát és sikerült rájönnöm a helyes útra is. Andris megbántott, eközben Bálint csak védeni próbált. Ők ketten hatalmas ellentétek. Andrissal muszáj lesz beszélnem és pontot tennem az ügyünkre, de tudom Bálinttal még most kezdődik minden.
Hatalmas tapsot kaptam. Tudtam ez azért van, mert most tiszta szívemből énekeltem, és ez átitta a zenét is. Érezhető volt a hangomon.
Nem sírtam, mert csak egyetlen könnycsepp csordult végig az arcomon a fájdalom utolsó jeleként, mert megfogadtam, hogy nem sírok többet Andris miatt...
Miután végeztünk az összepakolással, és ki is vittük a cuccokat az udvarra, az igazgató még odajött hozzánk beszélgetni az udvarra. Elmondása szerint ilyen buli még nem volt a Szent Margit gimiben, és meglepő módon nagyon sok visszajelzést kapott a banda, ezért arra kért minket, hogy a jövő évi bálokat is vállaljuk el. Természetesen mi elfogadtuk az ajánlatot és a két Nagy testvér már azt tervezgette milyen számokat tanuljunk be addigra.
Andris nem messze állt tőlem, azzal a lánnyal beszélgetett, akivel táncolt. Kissé rosszul esett ezt látni... Kit áltatok? Nagyon rossz volt. A szívem hasadt meg, hogy a fiú, akivel annak idején sétáltam, viccelődve SMS-eztünk vagy éppen skyepoltunk, most egy másik lány száját csókolta. Az pedig még rosszabb volt látni, hogy a lány nyilvánosan flörtölt vele.
-Nos...-lépett mellém Bálint. Gitárja már a tokjában volt és a vállára tette. Készen állt indulni.-Busszal mész haza? Vagy jönnek érted? Mert itt áll kint a kocsim és szívesen hazaviszlek.
-Beszélek anyáékkal telefonon és aztán megbeszéljük-mondtam és a fülem mögé tűrtem egy tincset. Egy kicsit távolabb léptem tőle, hogy nyugodtan telefonálhassak. Anyát hívtam és reménykedtem, hogy engedékeny lesz.
-Szia anya. Tudod, Bálint a bandatársam felajánlotta, hogy hazavisz.
-Szia. Hát apád még nem jött haza, nagyapád pedig nem tud elmenni most érted, úgyhogy ha ráér az a fiú és haza tud hozni, akkor eljöhetsz vele. De ugye nem ivott?
-Anya-kiáltottam rá dühösen.-Azt hiszed, hogy beülnék egy részeg mellé a kocsiba? Akkor inkább mennék busszal. Amúgy is Bálint egész este velem volt és egy kortyot sem ivott, ráadásul ebben az iskolában szigorúan tiltják az alkoholfogyasztást.
-Jó, jó. Tudom, de az anyád vagyok és féltelek. Nos, siessetek haza, addig beszélek apáddal és kérlek azon az úton gyertek, amin van térerő. Megértettél, kisasszony? És amint két falura lesztek innen, rögtön telefonálj.
-Rendben, szia. Szeretlek.
-Én is szeretlek-mondta anya, majd kinyomta a telefont. Én pedig visszasétáltam Bálinthoz, csak mielőtt közölhettem volna vele a jó hírt, megláttam mellette Andrist, aki dühösen meredt rá.
-Te mondtad el neki, ugye? Megkértelek, hogy ne beszélj neki, de te szépen beárultál. Nos mire véljem ezt a hirtelen kedvességet vele szemben?
-Nos talán azért vagyok vele kedves, mert tetszik nekem-mordult fel Bálint.-Jobban, mint neked. Nekem nemcsak egyéjszakás kalandként kellene, részemről ez több.
-Nocsak, előbújt a romantikus éned-nevetett fel Andris gúnyosan.-Itt eljátszod a hős Rómeót, aztán te is ugyanúgy dobni fogod.
-Azt hiszed, hogy ez csak így működik?-kérdezte Bálint.-Hát nagyon nem. Te is voltál már szerelemes. Ne is tagadd, tudom, hogy Nóriba szerelmes voltál.-Várjunk ki az Nóri?-A saját ostobaságod miatt hagytad, hogy elmenjen. Mi történt azzal az Andrissal, aki szerette azt a lányt? Vagy még mindig szereted?
-Te nem tudsz semmit, Bálint. Ne is szólj bele ebbe-mondta Andris közömbösen, megfeszülő állal.
-A barátod vagyok és tudni akarom miért bánsz így a lányokkal. Nóri miatt? Még beszélhetsz vele. Még elrendezheted kettőtök ügyét, csak oda kell menned hozzá. Miért bántottad meg annyira? Miért menekültél a szerelmetek elől?
-Ehhez semmi közöd, Kerekes-morogta Andris, majd ökölbe szorított kezével újból bevert egyet Bálintnak, aki most volt olyan épeszű, hogy ne üssön vissza. Elém állt, Tibi meg Gergő pedig ő elé. Minket védtek tőle, Andristól.
-Tehát ti vagytok a testőri gárda. Szép, mondhatom-motyogta gúnyosan Andris.
-Ki vagy rúgva a bandából-mondta előttem Gergő.-Én nem tűrök meg egy ilyen srácot a bandában és úgy hiszem ezzel a többiek is így vannak.-Egyetértően bólintottunk, mikor ránk pillantott.-A házam közelébe ne gyere többet, amíg ilyen vagy és ne is számíts a barátságunkra addig, amíg így viselkedsz-közölte határozottan, majd hátrafordult hozzánk.-Bálint, vidd haza Bellát. Elég volt neki mára ennyi, megérdemli a pihenést, mert nagyon jól teljesített. Én majd elintézem Andrist.
Bálint bólintott, majd karon ragadott és elvezetett onnan. Onnan, ahol ott felejtettem a gyávaságomat és azokat az emlékeimet, amikben Andris is benne volt. Muszáj volt a jövőmre összpontosítanom, mert máskülönben az életem romba dőlt volna. Nem a múltban kell élnem, a jövő számít és az, hogy mennyire fontos a jóság és az őszinteség....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése