10.fejezet-Dream come true... Avagy egy valóra vált álmom...

Sziasztok, Szent Margit gimiseim!:)
Tudom azt mondtam kommenthatárt húzok, de meggondoltam magam. Úgy láttam, hogy ha felteszek nektek egy kérdést közvélemény kutatásként, akkor sokkal többen reagáltok rá, így úgy döntöttem minden héten meg fogok kérdezni valamit és remélem, hogy minél többen fogtok reagálni rá, hiszen imádom ezt a történetet:333
Nos ebben a részben ugrunk egy hónapot az időben, remélem ez nem fog zavarni titeket:))
Jó olvasást!:)
Skyler Brooks

 

10.fejezet

Dream come true...

Avagy egy valóra vált álom...

Körülbelül egy hónap múlva...

Mosolyogva lépkedek az utcán, miközben hallgatom a madarak csicsergését és érzem a levegőben a nyíló virágok csodálatos illatát. A levegő friss és üde és a nap is halványan, de már süt a fejünk felett. A boldogságom pedig már nem is lehetne ennél jobb.

Hogy mi történt egy hónap alatt? Elég sok minden.

Petra reménytelennek tűnő szerelme Alejandroval, nem is volt annyira reménytelen. Az egyik szünetben a srác mellettünk ment el, Perta pedig éppen nem figyelt oda (nekünk mondott valamit, amire már nem is emlékszem) és nekiment a srácnak. Azokat a meglepett arckifejezéseket, amiket vágtak, le kellett volna fényképezni. Alejandro nem volt dühös, sőt kifejezetten jókedvűen mosolygott ránk, aztán váltottak pár szót angolul Petrával és kiderült egészen jól kijönnek. Alejandro elég sokszor jár fel a termünkhöz mostanában, valószínűleg jól alakul köztük a dolog.

Bogi megismerkedett a bandával és Gergővel elég jól ki is jöttek. Sőt fél füllel azt is halottam, ahogy Gergő felajánlotta a barátnőmnek, hogy elkíséri őt a könyvesboltba valamelyik pénteken. Mikor rákérdeztem Boginál, ő kissé elpirult, de elmondta, hogy kedveli Gergőt, és szeretné jobban megismerni. Nem is tartottam vissza, sőt biztattam. Gergő rendes srác volt, Bogi pedig okos lány. Ketten együtt nagyon jók lennének. Nagyon drukkolok nekik.

Sarah és Liza sikeresen megtervezték az After Day logóját. Egyszerűen el sem hittem mennyire jó lett, amikor megláttam. Úgy gondolták, hogy a szavak fordításából kiindulva a csillagokkal és esti égbolttal szimbolizáljak halványan a hátteret, miszerint egy nap után már csak az éjszaka van hátra, viszont a feliratot egy általuk kitalált betűtípus szerint készítették el. Varázslatos és elképesztő volt. A lányok elmesélték, hogy felváltva dolgoztak rajta, összerakták az ötleteiket és aztán összehozták. Egyszerűen gyönyörűt készítettek.

Viszont ha már Lizánál tartunk akkor sem felejtem el megemlíteni, hogy ő és Dávid február végén összekaptak valamin, de aztán pár nap múlva újra béke volt közöttük. Esküszöm forr köztük a levegő és ezt mindenki megérzi, még Bálint is említette, hogy észrevette rajtuk. Nos mikor megkérdeztem, Liza csak annyit felelt, hogy még ő sem tudja mi ez, ami köztük van, de ha komolyra fordul minden részletet elmesél. Nem akarja elkapkodni és túlságosan beleélni magát. Én erre csak a szememet forgattam, de ráhagytam.

Ami viszont a legjobban meglepett, hogy pontosan két héttel ezelőtt Vivi vasárnap közölte velem, hogy meglepetése van a számomra és majd figyeljek, amikor megérkezik a suliba. Úgy látszik nemcsak tőlem kérte ezt, mert egy csomóan kint álltunk a korlátnál, hogy megpillanthassuk a meglepetés és mindannyian teljesen ledöbbentünk, amikor Vivi belépett az iskola vasajtaján Levivel kézen fogva. Mellettem a lányok halkan kuncogni kezdtek, valaki halkan fel is sikkantott. Miután Levi egy búcsúcsók után elment mellettünk az osztályába, mi alaposan kikérdeztük a részleteket a barátnőnktől. Vivi azt mondta, hogy leírta az összes érzését iránta egy lapra, dalszövegbe foglalva és a papír alján ott állt a kérdés, hogy lesz-e a barátnője. Abban a percben örültem nekik, de azért kicsit féltettem Levitől a barátnőmet, bár ki tudja az ember néha változik, nem igaz?

Az After Day pedig egyre jobban híresebb lett. A facebookos profilra és a Youtube-ra feltöltött videót már több mint tízezren látták és legalább már háromszázan osztották meg. Az ismerőseinknek, a Szent Margit gimiseknek és a közelben lévő településeknek nagyon tetszett, amit csináltunk és fellépésekre vártak minket. A nyári naptárunk tele volt különféle rendezvények soraival és a banda repesett az örömtől, amikor egy fesztiválra is meghívtak minket.

Andrissal azóta nem volt gondunk. Élte az életét, mintha mi sem történt volna. A srácokat és engem is került, ránk se nézett. Új barátokra tett szert és folyamatosan lányokkal flörtölt. De teljesen kifordult önmagából, a fiúk szerint visszabeszélt a tanárainak és már beírást is kapott amiatt, mert megvert egy tőle két évvel fiatalabb fiút csak azért, mert így akarta. Rá sem lehetett ismerni és akárhányszor meghallottam valami ilyesmit róla, egyre jobban taszított ez az új Andris és fokozatosan kiszerettem belőle.

Bálinttal viszont más volt a helyzet. A szabad perceit velem töltötte és a bandánkkal, a lányok közeledését visszautasította és nem is figyelt más lányokra rajtam kívül. Viszont a körülöttem legyeskedő fiúk tudtára adta, hogy van valaki, aki megvéd engem akármitől. Nos ezért nem is voltak randijaim, de nem nagyon érdekelt, mert ahogy az idő folyamatosan telt és ahogy egyre jobban megismertem őt, annál jobban kezdtem megkedvelni.

Hazavitt hozzájuk, bemutatott a szüleinek és ahogy ígérte megnézhettem a húgai festményét és meghallgathattam, ahogy Viki zongorázott. Tehetséges lányok voltak, az édesanyjuk pedig gyönyörű. Először azt sem tudtam, hogy viselkedjek vele, zavart voltam, de láttam mennyire könnyen viselkedik és láttam mennyire közvetlen és az este végére én is feloldódtam. Bepillantást kaphattam a mindennapi életébe, az otthonába, a szüleivel és a testvéreivel való kapcsolatába, és számomra ez mindennél többet jelentett.

Egyre jobban megkedveltem, apám viszont kissé szemmel tartotta azok után, hogy a farsangi buli után együtt talált minket az ágyamon. Apa persze nem így szerette volna, ha az éjszakát így töltöttük volna el, de hát sejthette volna, hogy ez lesz. Anya csak mosolygott mellette, ő bízott bennem, apa is, csak Bálintban nem nagyon. Később miután Bálint aznap hazament, és miután elmeséltem a buli történéseit apának, megenyhült Bálinttal szemben, de megjegyezte, hogy figyelni fogja.

Március 7-e volt, amikor az életem megváltozott, mert ez volt az a nap, amikor Bálint közeledni kezdett felém egészen más értelemben...

Azon a napon reggel Tomival felfelé sétáltunk, amikor faggatni kezdtem Rebekáról. Elmesélte, hogy egyre többet találkoznak és hogy a lány lehetséges, hogy iskolát vált és a mi iskolánkba jön át. Először meglepődtem ezen a híren, de úgy döntöttem, hogy nem kérdezek rá Bekánál az okok miatt.

Viszont abban a pillanatban nagyobb gondom is volt annál, hogy ezzel foglalkozzak. Egy hónap alatt a Bálint iránti érzéseim sokkal erősebbek lettek, mint valaha is hittem volna. Túlságosan féltem attól viszont, hogy elveszítem a barátságát, olyan jól kijöttünk ez alatt az egy hónap, és nem akartam őt elveszíteni. Nem tudom, hogy amit érzek, tényleg szerelem-e, de tudom, hogy erősebb az érzésem, mint bárki más iránt.

Mikor ezeket a lányoknak és Tominak kifejtettem, csak egyet tanácsoltak, kövessem a szívemet, mert az a legjobb tanácsadó és Liza még azt is hozzátette, hogy a barátságból alakul ki a legszebb szerelem. Eldöntöttem, hogy akármi történjen a következő alkalommal igent mondok neki, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy ez még aznap meg fog történni...

Bálint mint minden szünetben mellettem volt, de a barátaink társaságában és nekem semmi kedvem nem volt mindenki előtt nyilvános megkérdezni tőle, hogy nem-e szeretne mégis randizni velem. A lányok emiatt egy kicsit haragudtak is rám. Gyávaságnak tartották azt, hogy ennyire félek bevallani az érzelmeimet annak, aki szerelmes belém. Viszont meglepő módon mindenki próbált arra unszolni, hogy beszéljek vele és tudtam, hogy nem kerülhetem el a lehetetlent, mert meg kell mondanom neki, mit is érzek iránta.

Egyedül ültem a kis padon, és épp magyarra tanultam. Kezdtem lassan megérteni, hogy van ez az egész középkori világkép.

-Tehát akkor...-kezdtem volna bele, hogy hangosan felmondhassam magamnak, de Bálint lehuppant velem szemben a padra. Táskáját feltette az asztalra, kivette belőle a tolltartóját és az egyik füzetét. Láttam, hogy füzet tetejére fiús írással a neve és a kémia szó volt belevésve, és emiatt rögtön fellelkesültem.-Hmm... Megnézhetem?-kérdeztem kedvesen.

Élek, halok a kémiáért, az egyik kedvenc tantárgyam, és a legtöbb anyag az érdekel, bár van, amikor inkább kifutnék az osztályteremből.

Kissé elkerekedett a szeme, de olyan „nem bánom" tekintetettel felém fordította a füzetét, mire én kedvesen rámosolyogtam, majd belepillantottam a 12.-es kémiába, amit gondolom faktra vett fel még tavaly. Hmm... Valamelyik része nem volt olyan nehéz kinézetre és volt olyan része, amit még nagyon nem értettem.

-Értesz belőle valamit?-kérdezte érdeklődve.

-Igen-bólintottam.-Itt ha jól látom az oxidációs szám szerint rendeztétek az egyenletet, bár ezeket a vonalakat és egyéb számokat nem igazán értem, amit ide leírtál alá. Amúgy nem lehet olyan nehéz.

-Hűha-csodálkozott el egy pillanatra-csodálom, hogy te ezt érted. Én pont ezzel az anyaggal nem vagyok kibékülve.

-Hát ha tudnék segíteni, akkor szívesen segítenék neked, de az én tudományom megállt az oxidációs számoknál.

-A francba!-nevetett fel halkan, és én is elkuncogtam magam.-Akkor sajnos ki kell találnom valami más okot, hogy elhívjalak valahová.

Megállt bennem az ütő. Jól halottam, amit mondott? El akar hívni valahová? Mégis hová? Most randira hív? A szívem a mellkasomban most először verte a legerősebb ritmust, amit egész életemben éreztem. Sosem volt még, hogy ennyire féltem attól, hogy mit fog mondani, hogy mire számíthatok tőle. Komolyan abban a pillanatban szó szerint kivert a víz és éreztem az arcomba tóduló piros vért.

-Te el akarsz hívni engem...-nyeltem egyet, mert nem volt erőm befejezni. Féltem, hogyha kimondom, csalódnom kellene. És akkor történt meg, ami miatt a lelkem és a testem megőrült.

Bálint felállt, megkerülte az asztalt és leült mellém, nagyon közel voltak a karjaink összeértek. Oldalról pillantottam fel rá és ezer meg ezer pillangó kezdett repkedni a hasamban, mikor rám mosolygott. Kezeit óvatosan és lassan felemelte, végigcsúsztatta az asztal lap tetején, egészen a kezemig, amit megfogott és összekulcsolt az enyémmel. A szívem akkorát dobbant, hogy félő volt, hogy ő is meghallotta, de ő csak maga felé fordította az arcomat és közelebb hajolt a fülemhez. Meleg lehelete csiklandozta a bőrömet, mégsem húzódtam el, mert ilyen közel még sosem volt hozzám, és ezért a pillanatért az elmúlt egy hónapban bármit megadtam volna.

-Jól gondolod-suttogta.-Randira szeretnélek hívni, mármint ha igent mondasz.

Kissé eltolta magát tőlem, de csak annyira, hogy bele tudjon nézni a szemembe. Nem volt többé semmilyen akadály, nem volt többé Andris, nem volt többé iskola, nem volt többé semmi az ellen, hogy ő meg én ne legyünk együtt vagy menjünk el valahová. Szeretem őt már most, de hülyeség lenne nyíltan kimondanom. Tudtam, most jött el annak a pillanata, hogy ő meg én, esélyt adjunk magunknak a boldogságunkra. Miért kellene titkolnunk az érzelmeinket, mikor teljesen nyilvánvalóak mindenki számára? És akkor rájöttem, hogy a saját érzelmeim sem voltak már az én titkaim, hiszen akárki ránk nézett volna, tudta volna, hogy szoros érzelmek kötnek össze minket.

Bálint másik keze, amelyik nem az én kezemet fogta, a hátamra vándorolt és közelebb húzott magához egy kicsit. Belefúrta az arcát a hajamba, miközben beszívta az illatomat. Reggel megéreztem, hogy kicsivel több parfümöt kellene magamra tennem, úgy érzem helyesen cselekedtem. Sőt akkor még inkább dicsértem magamat gondolatban, amikor Bálint halkan felnyögött és belefúrta az ujját a derekamba. Egy cseppet sem fájt, sőt csak még jobban elvette az eszem.

Csípjetek meg, ha ez egy álom!

-Na mit mondasz?-kérdezte és eltolt magától. A pad tetején lévő kezemet felemelte a szájához és gyengéd csókolt lehelt a tenyeremre. Behunytam a szemem egy pillanatra, majd újból kinyitottam és elködösült tekintettel néztem rá. Ő meg csak mosolygott, mint aki előre tudta, hogy ő nyer.-Eljössz velem randizni?-kérdezte tőlem még egyszer. Hiába mérlegeltem, hiába állítottam fel egy pró és kontra listát, az eszem egy egyenes irányt mutatott és folyamatosan villogott az egyetlen válaszlehetőség előttem.

-Igen, elmegyek-suttogtam mosolyogva, mire száján egy hihetetlen nagy vigyor terült el.

-Na végre. Reggel az egyik barátnőd elcsiripelte, hogy mit mondtál nekik.-Nem haragszom rájuk, hiszen boldog vagyok, és ez mindentől fontosabb.-Gergő meg már hetek óta rágta a fülem, hogy hívjalak már el randizni és én folyamatosan megmondtam neki, hogy ez nem így megy-forgatta meg a szemeit.

-Hát én örülök azért neki, hogy nyaggatott-pillantottam le és beharaptam a számat.-Lehet akkor nem is jöttél volna ide hozzám.

Elkuncogta magát és kicsit közelebb hajolt.

-Én is örülök, mert most úgy érzem magam, mintha megnyertem volna a lottót.

Felnevettem és valami oknál fogva, ösztönösen a mellkasára helyeztem a kezem, ami neki is feltűnt, de csak elmosolyodott rajta és kezeivel még közelebb húzott magához. Ezt a gyönyörű idilli pillanatot a csengő rikácsoló hangja zavarta meg és én szomorúan biggyesztettem le az ajkam.

-Látlak még ma?-kérdeztem suttogva.

-Lyukas órám lesz, úgyhogy a következő szünetben itt várlak és megbeszéljük azt a bizonyos randit-mondta játékos vigyorral az arcán, majd egy hosszú csókot adott a homlokomra, majd engedte, hogy besiessek a termünkbe. Irodalom óra volt, ami csoportbontásos óra így csak Vivi, Petra, Sarah és Bogi támadott le az új hírek miatt.

-Ez. Meg. Mi. Volt?-kérdezte Vivi nagyon izgatottan és vidáman, mire elmondtam nekik mindent, amit Bálint mondott, majd még kiléptem egy kicsit a folyosóra. Amint oldalra pillantottam megláttam őt, ahogy az osztálytermünket figyelte. Elmosolyodott.

Felállt, lecsapta az asztalra a füzetét, majd elém sétált és közelebb húzott kicsit magához. Akaratlanul öleltem át a nyakát, míg a lift felé pillantgattam, nehogy jöjjön az osztályfőnököm, mert nem lett volna kedvem mindenki előtt megválaszolni azt a kérdését, hogy ki volt ez az a jóképű fiú, aki a folyosón ölelgetett.

-Tudod még mindig nem hiszem el, hogy igent mondtál-suttogta kuncogva.

-Én meg azt nem hiszem el, hogy megkérdezted. Azt hittem, nem is fogod már többet megkérdezni.

-Hidd el, akartam én, de féltem megtenni, hiszen egy olyan lány, mint te sok fiúnak tetszik-kacsintott.

-Persze-kacagtam fel erőltetetten.-Én? Nagyon nem.

Oldalra pillantottam és láttam, hogy a liftet valaki lehívta az aulába, így gyorsan megöleltem Bálintot, majd apró csókot nyomtam az arcára. Elmosolyodott, a két kezébe fogta az arcomat és egy puszit hagyott a homlokomon.

-Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be-suttogta a fülembe, majd elsietett és én egy pillanat alatt rendbe hoztam magam a sokkból és besiettem. A padom mellett már ott állt Bogi és vigyorogva összehúzta a szemöldökét. Miközben elmentem mellette, hallottam, ahogy azt suttogja, hogy ki fog faggatni, ahogy a lányok is. Szép napnak nézek az elébe.

Mielőtt Vivi megszólalhatott volna az ofőnk belépett az ajtón és elkezdődött az irodalom óránk, ami azzal ment el, hogy a két barátnőm mellettem halkan suttogva kérdezgetett tőlem, de én csak bámultam magam elé szórakozott vigyorral és leírtam mindent, amit a tanárnő diktált...