11. fejezet-Perfect Date... Avagy egy tökéletes randi...

Sziasztok, Szent Margit gimiseim!:)

Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb részt és hogy nem szóltam, de nyaralni voltam és nem voltam netközelben. Tényleg borzasztóan sajnálom. :((

Na de meghoztem a következő részt. Ne felejtsetek szavazni bal oldalt, két igen szavazat után hozom a következő fejezetet.

Este pedig jön a Heartbeat következő fejezete.

Jó olvasást!
Skyler Brooks :*

11. fejezet

Perfect Date...

Avagy egy tökéletes randi...

A valóra vált tündérmesém aznap folytatódott, pontosan az irodalom óra után.

Bálint még a folyosón álldogált és a korlátnak támaszkodva figyelte a termünk ajtaját. Merőben máshogy nézett ki: szemeiben és ajkán boldog mosoly játszott, ahogy végignézett rajtam és én akaratlanul is elpirultam.

Elindult felém, majd karját kinyújtva húzott magához közelebb. Melegség töltött el, és azok a bizonyos pillangók szárnyra keltek az alhasamban. Nem bírtam volna távol lenni tőle, egy hónapja szinte idegen volt a számomra, de figyeltem, ahogy szeretetteljesen beszélt a húgaihoz, ahogy boldogan köszöntötte az édesanyját, ahogy Gergőékkel hülyéskedett, ahogy beleélte magát az összes dalba, és képtelen lettem volna bármilyen más dologra koncentrálni, mert ő maga volt az élet és akaratlanul is boldogság járt át, ha a közelemben volt.

Emlékszem az egyik próbán jöttem rá arra, hogy az érzéseim, amiket iránta táplálok sokkal erősebbek, mint azt én hittem...

Három hét telt el a farsangi bál óta. Merő szenvedéllyel próbálok a srácok oldalán és most, hogy Andris nem tagja többé a bandának, én vettem át a szintetizátort annyi ideig, míg nem találunk valakit. Egy pillanatig sem pihentem, sem otthon, sem máshol. A próbákon nem tudtam, a délutánjaim a tanulással és a dolgozatokra való készüléssel töltöttem, visszamondtam minden programot és arra koncentráltam, hogy túljussak az Andris-ügyön.

Bálint segített és tudtam, hogy akármikor képes lenne arra, hogy tűzbe tegye a kezét értem. Túlságosan félt attól, hogy bármi baj történik velem, ezért mellettem maradt. A barátaimon és a családomon kívül egyelőre nem engedtem magamhoz közelebb senkit és emiatt már mindenki aggódott értem. Bálint viszont próbálta normális kerékvágásba terelni az életem, ezért a péntek délutáni próba utánra meghívott magukhoz és én vonakodva ugyan, de igent mondtam.

Azon a héten, péntek délután Gergőék garázsában gyakoroltunk és Bálint egy új dalt tanult meg. Ez volt John Legend-All of me című száma. Imádtam a dalt és imádtam a szövegét. Annyi mély érzelmet tükrözött a szöveg, hogy akaratlanul is libabőr futott végig a karomon, amikor meghallottam.

A konyhában iszogattam a jeges teámat, miközben Gergő játszotta a szintin a zenei alapot. Eredetileg nekem kell majd zongoráznom alatta, de a fiúk már így is utálták, hogy nem iszom és nem eszem normálisan, ezért kiküldtek a konyhába egy kakaós csiga kíséretében. Mikor meghallottam, hogy elkezdik gyakorolni ezt a számot, gyorsan felpattantam és bementem a garázsba, hogy figyelemmel kísérjem őket.

És akkor elkezdődött.

Nem volt semmi és senki körülöttem és én élveztem, ahogy a zene a fülemen keresztül átsuhogva átjárja a testem. Olyan volt, mint egy mágnes, amely vonzott magához, addig, míg meg nem kapott. Először észre sem vettem, Bálint hangját, de egy-két sor után akaratlanul is meghallottam. Aztán felpillantott rám és az én szemembe énekelte a dal sorait.

You've got my head spinning, (Elcsavartad a fejemet)

no kidding (Nem viccelek)

I can't pin you down (Nem bírlak elfelejteni)

Nem értettem miért vonzott annyira a hangja, de a lábam földbe gyökerezett az ajtóban és nem mertem még megmozdulni sem. A mellkasomban dübörgött a szívem, a vérem az ereimben lüktetett, a levegőt kapkodva vettem és hihetetlen, de csakis azt akartam, hogy egyedül legyünk ebben a kicsi garázsban és hogy ő megcsókoljon és...

A fenébe is! Mi a jó isten van velem? Sosem voltak a gondolataim perverzek. Gondolom Viviék voltak olyan kedvesek és rászoktattak erre. Ezért kapnak majd tőlem még. A gondolataim elterelődtek egy pillanatra Bálintról, de aztán amikor újból gyönyörű sorokat énekelt, az én szívem meglódult és tekintetem elködösült a szenvedéllyel teli hangjától.

'Cause all of me (Mert mindenem)

Loves all of you (Szereti mindenedet)

Love your curves and your edges (Szeretem a domborulataidat és az összes végződésedet)

All your perfect imperfections (Az összes tökéletlenségedet)

Give your all to me (Add nekem mindened)

I'll give my all to you (Én neked fogom adni mindenem)

You're my end and my beginning (Te vagy a végzetem és a kezdetem)

Even when I lose I'm winning (Még akkor is nyerek, ha veszítek)

'Cause I give you all of me (Mert én mindenemet odaadom neked)

And you give me all of you (És te mindenedet odaadod nekem)

Könnyek szöktek a szemembe. Érthető volt, miért nézett a szemembe, érthető volt átható pillantása. Szeretett engem és én nem engedem, hogy nyisson felém. Pedig elég nyilvánvaló, hogy a gyors szívdobogás, a pír az arcomon, a szapora lélegzés és az alhasamban repkedő ezernyi pillangó annak a jele, hogy kezdek beleszeretni...

-Azt hittem már sosem engednek titeket ki onnan-morgott az orra alatt.-Mennyi órád van még?

-Már csak ez-suttogtam.-Témazárót írunk.

-Ügyes leszel. Butaság, te mindig ügyes vagy-mosolygott és homlokon csókolt.-Ahogy gyönyörű is és akármennyire tagadod is, a fiúk igenis utánad futnak-célzott az előző szünetben felhozott témára.-Igenis van szemem, Hercegnő, látom, amit látok.

-És most mit látsz?-kérdeztem mosolyogva, mire ő halkan felkacagott.

-Látok egy szépséget, aki a hétvégén eljön velem randizni. Sőt ott bevallja nekem, hogy őrülten és visszavonhatatlanul szerelmes belém-öltötte rám a nyelvét, mint egy öt éves, én pedig felkacagtam hihetetlen viccén.

-Ez egy kihívás?-húztam fel a szemöldököm.

-Vedd annak-suttogta a számra, de az istennek sem akart megcsókolni. Úgy vágytam már arra, hogy ajkai az enyémekhez érjenek, de ő határozottan távol tartotta magát attól, hogy megcsókoljon. Érezni akartam, mennyire szeret és a csókja az egyik legjobb bizonyíték lenne arra, hogy most már az a valóság, hogy ő meg én egy pár vagyunk. Bocsi, lehetünk...

Kissé szomorúan pillantottam rá, mikor a csengő rikácsoló hangja betöltötte az iskola falait, de ő csak nevetett. Csókot nyomott a homlokomra, majd belenézett a szemembe. Szeme csillogott, miközben két keze közé fogta az arcom.

-Nyugi, holnap lesz péntek, holnap elmegyünk a próbára, aztán elviszlek valami nagyon szép helyre. Biztosan tetszeni fog neked-suttogta.-Nekem mennem kell, mert még dupla infóm lesz, de majd írok. Szia.

Adott még egy csókot az arcomra, majd elsietett. A lányok mellém léptek, pontosabban mindegyikőjük rám csimpaszkodott és onnan nézték, ahogy Bálint végigszalad a lépcsőn és közben még felnéz rám egy pillanatra és kacsint egyet, majd eltűnik a lépcsőfordulóban. Mögöttem a lányok szinte megőrültek, én viszont csak mosolyogtam az orrom alatt.

-Ez a pasi egy főnyeremény-motyogta Bogi és megszorította a vállamat.-Jól jártál vele, Bells.

A lift elindult felfelé és elindultam be a helyemre, de mielőtt még leültem volna, odafordultam kis társaságunkhoz.

-Még csak randizni megyünk, azt sem tudjuk menne-e ez közöttünk. Próbálkozni lehet, aztán vagy sikerül vagy nem-vontam meg a vállam.-Vivinek látjátok sikerült, úgy néz ki Alejandro is többet jár felénk-kacsintottam Petrára, aki elvörösödött.-Gergő egyre többet beszél rólad, Bogi, és Dávid is meg van kergülve amiatt, hogy mostanában majdhogynem éjfélig beszélgetnek Lizával. Most pedig itt vagyok én. Bálint randira hívott és talán most nekem is szerencsém lesz a szerelem terén...

Eljött a pénteki próba ideje is. Mivel kifelé mentünk a télből, már nem a fekete szövetkabátomat vettem fel az útra, hanem a bőrdzsekimet. A természet körülöttünk ébredezni kezdett, virágba burkolózott fák álltak mindenhol, és én csak próbáltam elveszni a kora tavaszi időben.

Mint mindig, most is Bálint kocsijával tettem meg az utat Gergőék házához. Egy valami most mégis furcsa volt. Amikor rákérdeztem tőle, hogy miért nem kocsival mentünk ki Gergőékhez az első próbák idején, csak annyit mondott, hogy akkoriban nem bírt volna beülni a kocsiba mellém úgy, hogy le ne teperjen engem. Kijelentése hallatán az arcom égni kezdett, mire ő halkan felnevetett.

-Nos mit terveztél mára?-kérdeztem elterelve a témát.

-Ha elmondanám, mi lenne benne a meglepetés?-mosolygott rám egy pillanatra, miközben vezetett.

Felhorkantam. Egyáltalán nem haragudtam rá, miért tettem volna? Gondolom kettesben akart lenni velem és én egyáltalán nem bántam ezt, hiszen nekem is ez volt minden vágyam. Hogy nyugodtan beszélgethessek vele, négyszemközt, egymagunkban.

-Ne durcizz, Hercegnő!-kérte.-Gyorsan lebonyolítjuk ezt a próbát.

-De az majdnem egy óra, Bálint-kiáltottam fel. A mellettem ülő fiú hangosan felnevetett, de aztán nem szólt többet, csak időnként egy-egy közlekedési lámpánál rám mosolygott, és felemelte a kezemet, hogy csókot nyomhasson rá. Az út végére már nem tetettem tovább, hogy haragszom rá, hiszen mindennél jobban szerettem ezeket az apró gesztusokat, amikkel meglágyította a szívem.

A házuk elképesztően szép volt. A ház előtt virágos kert volt kiépítve, valamint egy kerti bútorkészlet is helyet foglalt nem messze a terasztól. Ahogy a tekintetem végigsiklott az egy emeletes, hatalmas ablakokkal tele rakott, sárga házon, rájöttem, hogy egyszer én is ilyet szeretnék majd a saját családomnak.

Követtem Bálintot a teraszra, majd beléptem utána a házba. Féltem attól, hogy nem fogadnak el a szülei és a húgai. Túlságosan fontos volt számomra és akarva-akaratlanul is szerettem volna, hogy a családja megszeressen.

-Anya, apa megjöttünk-kiáltotta el magát a mellettem álló fiú, majd levette a cipőjét. Követtem példáját, majd beljebb léptem a lakásba. Egy nappali helység ajtajában álltam, ahol Bálint húgai éppen valami filmet néztek, amikor meglátták a bátyjukat rögtön felkiáltottak és elénk siettek. A mellettem álló fiú lehajolt a tőle egy fejjel kisebb húgaihoz, majd megölelte őket. Mérhetetlen szeretet játszott a szemeiben, ahogy a húgait karolta át. Teljesen meghatódtam. Sosem volt igazi testvérem, Dávid volt az egyetlen ember, akire bátyámként tekintettem, így nem igazán érthettem ezt a csodás kötődést.

Bálint a testvérei között állva kiegyenesedett és rám mutatott.

-Ő itt Bella. Ők pedig Viki és Kami-mutatta be őket Bálint, pont úgy, hogy fel tudjam ismerni őket. A két lány teljesen hasonlított egymáshoz, alig különböztek, mégis észrevehető volt egy aprócska különbség közöttük: Viki nyakán egy apró félhold alakú anyajegy foglalt helyet.

-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. Bálint sokat mesélt rólatok-pillantottam a barátomra. Ez igaz is volt, akárhányszor a család került szóba, Bálint órákig is képes lett volna beszélni róluk. Az apjáról, az anyjáról és a húgairól. Nagyon szerette őket.

-Mikor akarod randizni hívni, kisfiam?-jelent meg mellettünk egy gyönyörű nő. Fekete haja volt, ami a háta közepéig leért. Egy bot volt a kezébe, pontosabban egy olyan, amit a vakok használtak. Meglepő volt, hogy ez a gyönyörű nő, ilyen védtelen. Sosem szerettem volna az ilyen emberek helyébe lenni, ezért küzdöttem a hátammal, hogy minél jobb legyen és ne kelljen tolószékbe kerülnöm. Harcoltam és tudom, hogy ez a nő sem adta fel a reményt, mert mosolygott és örült annak, hogy él és a családjával boldogok.

-Kerekesné Lovász Lilla-mutatkozott be az anyukája és én a kezemet nyújtottam neki, megráztam, miközben elmondtam a nevemet. Lilla elkuncogta magát.-Tudom ki vagy. Bálint szája be sem áll, amikor felhozódik a neved egy-egy vacsora alatt.

-Köszi, anya-motyogta a mellettem álló srác zavartan, miközben beletúrt a hajába.

-Tegezz csak nyugodtan, Bella-mondta az anyukája.

-Rendben.

-Mindjárt tálaljuk a vacsorát, de a férjem még nincs itthon, pedig már itt kellene lennie.

-Esetleg tudok valamiben segíteni?-ajánlottam fel kedvesen, mire Bálint tekintete ellágyult, majd halkan a köszönöm szót tátogta felém. Megvontam a vállam, hogy semmiség, mert tényleg az volt.

-Ó, köszönöm, kedvesem. Annyiban jó lenne a segítséged, hogy kihozod az ételeket, meg a tányérokat. Tudod, így nem könnyű-mutatott a kezében tartott botra.

-Rendben. Mondjad, hogy mit hozzak ki!-mosolyogtam, aztán elvigyorodott és elindult a konyha felé. Bálint még egy pillanatra visszatartott engem és egy csókot nyomott a homlokomra, de aztán a húgai elhúzták tőlem, én pedig besiettem a konyhába az anyja után...

A próba alatt egyetlen pillanatra sem bírtuk ki Bálinttal, hogy ne nézzünk egymásra. Én a bámulásom miatt egyszer rosszul kezdtem el a dalt, ő pedig elfelejtette a szöveget. A Nagy testvérek kicsit sem haragudtak ránk emiatt, örültek annak, hogy végre egymásra találtunk. A kis bakijaink miatt a két testvér hamarabb lefújta a próbát, mondván velünk úgy se lehet addig normálisan dolgozni, míg nem vagyunk túl a randin.

Bálint megkönnyebbülten pillantott rám, majd karon ragadott, gyorsan rám adta a kabátomat, majd miután elköszöntünk a fiúktól, már a kocsija felé is terelt. Kuncognom kellett a sietségén, pedig én is annyira szerettem volna kettesben lenni, mint ő velem.

Egy fél óra kocsi út után és legalább hatvanszor elismételt „hova megyünk?" kérdés után, megérkeztünk. Meglepődve pillantottam a mellettem álló fiúra.

-Egy erdőbe jöttünk?-kérdeztem.

-Várd ki a végét, Hercegnőm-mosolygott, majd apró csókot nyomott az arcomra. Összekulcsolta a kezünket, úgy vezetett engem be az erdőbe, a fák közé. Eközben a nap már lemenőben volt és tudtam, hogy nemsokára el fogunk innen menni, de azzal is tisztában voltam, hogy szeretne mutatni valamit nekem.

-Tudod, erre a helyre már évekkel ezelőtt rábukkantam. Ha szomorú vagyok, ha csak elegem van a körülöttem lévő őrült és idegesítő világból, akkor eljövök ide és csak ülök egy sziklán és gondolkodok. Megnyugtat-pillantott rám, mire rámosolyogtam és hagytam, hogy még közelebb húzzon magához.

Pár perc múlva a szemem elé egy kis rét tárult, amelynek túloldalán egy gyönyörű vízesés volt. Csodálkozással telve néztem, ahogy a víz zubogott, amikor földet ért. A lemenő nap fényében a víz csillogott és a táj körülöttünk a narancssárga különböző árnyalataiban játszott. Az egész hely egy mesébe illett volna, pedig ha nem lett volna ott mellettem Bálint és ha nem szorította volna a kezem, akkor el sem hittem volna, hogy tényleg itt állok nem messze ettől az egésztől.

Bálint keze felvándorolt a karomon, majd végigsimított a gerincemen. Kellemes bizsergés futott át rajtam, amelyet Andrisnál soha nem éreztem. Bálint felém fordult a teljes testével, majd karjait bilincsként a derekam köré fonta. Egy pillanatra még csak néztük egymást, feltérképeztük a másik minden négyzetcentiméterét és valóságos boldogság öntött el, ahogy ölelt engem.

Hirtelen közelebb hajolt hozzám. A szívem meglódult, a légzésem felgyorsult, a vérnyomásom pedig az egeket verte. Verejték ütött ki a homlokomon, miközben én rózsapiros arccal vezettem fel a kezeimet a nyaka köré. A lehelete az arcbőrömön kalandozott, miközben halkan felnyögött.

Egy pillanattal később a torkomban lévő gombóc feloldódott, mert ajkait az enyémek ellen nyomta. Akaratlanul vágytam erre a csókra és nem akartam elengedni őt soha többé. Ajkai lágyak és finomak voltak, könnyen mozgott a szája az enyémen és olyan világba repített, ami kétségtelenül is az egyik kedvencemmé vált. Mámorfelhő vont körbe minket, és olyan boldog voltam, mint eddig még soha. Bálint megharapta az alsó ajkamat bejutásért könyörögve és én megengedtem neki.

Így álltunk, a mi kis világunkban perceken keresztül, miközben a szavam is elakadt a csókjaitól. Ketten voltunk a világ ellen, kettőnk világa viszont rendíthetetlen volt, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ha egy bombát is robbantanának is mellettünk, akkor sem hagynánk félbe a tevékenységünket. Engem nem érdekelt más, csak ő és a kapcsolatunk. Most kezdődött minden, ezzel a csókkal indul majd minden és az este tovább folytatódik hamarosan.

Úgy az ötödik szenvedélyes csókunk után, Bálint eltolt magától, hogy boldogan csillogó szemeivel rám pillanthasson. Két keze közé fogta az arcomat és apró puszikat hintett az arcomra. Felnevettem kedves gesztusán.

-Ez volt életem eddigi legjobb csókja-suttogta a számra, majd utoljára még egyszer megcsókolt és kézen fogva elindult velem ki a kocsija felé.

-Miért hány csókot kaptál már?-incselkedtem vele.

-Ó, már sokat-nevetett fel.-De ez határozottan a legjobb volt.

-Nekem pedig ez volt az első.

Hirtelen megtorpant és kikerekedett szemekkel rám pillantott. Elém állt és kérdőn nézett barna szemeimbe. Szinte úgy nézett ki, mintha szellemet látott volna.

-Neked ez volt az első? De hiszen azt mondtad volt barátod. Bár említetted, hogy még úgy igazán nem csókolóztál, de azt hittem, Andris már rendesen megcsókolt-jelentette ki hitetlenkedve. Nos igen a szerelmi életemről csak a legfontosabb információkat árultam el neki, hiszen Ádámmal fölösleges lett volna foglalkoznia. Az a srác egy szemétláda és kár érte pazarolni az időt. Andrist meg inkább hagyjuk.

Megsimogattam az arcát.

-Különleges első csókra vágytam, ezért nem engedtem meg igazán Andrisnak se. De most megkaptam az igazi, első csókomat, amelyre igazán mondhatom azt, hogy az első-mosolyogtam fel rá. Nehézkesen vette a levegőt kis vallomásom után, aztán magához rántott, majd újból és újból megcsókolt, miközben magához ölelt. Egy idő után elszakadt ajkamtól, eközben szorosan tartott karjai között, mellkasára vonta a fejemet és próbálta normálisra visszaállítani a légzését. Ajkaimmal megérintettem a nyakát, mire megint gyorsabban kezdte venni a levegőt.

-Ha ezt nem hagyod abba, akkor nem fogunk elmenni a randi második felére, hanem a kocsim ülésén kötünk ki, a szobám felé száguldva-morogta a fülembe.

-De hát otthon vannak a szüleid-incselkedtem vele, mert tudtam, hogy viccelődik.

-Nos, Hercegnőm, nagyon tévedsz-motyogta az ajkamra.-A szüleim és a húgaim elmentek bevásárolni, meg elmentek anya egyik barátnőjéhez. Én is csak azért úsztam meg, mert a legszebb lánnyal volt randim.

Nagyot nyeltem. Tudtam, hogy viccelődik velem és hogy nem kényszerítene engem arra, de el kellett mondanom a véleményemet arról, amit erről gondoltam.

-Tudod, én még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy odaadjam valakinek magamat. Gondolom ezt megérted. Nagyon kedvellek, de nekem még túl hamar lenne, hiszen nem is ismerjük egymást és...

-Bella, komolyan mondom, egyszer leragasztom a szádat. Mondjuk akkor nem csókolhatnálak meg téged-kacsintott rám, mire felnevettem. Aztán hirtelen elkomolyodott.-De térjünk vissza ahhoz, amiről beszélgettünk. Sosem kényszerítenélek semmire, amit te nem akarnál. Addig várok rád, ameddig szeretnéd-suttogta.-Várni szoktam arra, hogy a barátnőm megfelelően bízzon bennem.

Könnyek szöktek a szemembe, mikor az a szó elhagyta a száját.

-A barátnőd vagyok?-kérdeztem szipogva, de közben boldogan nevettem.

-A barátnőm vagy egészen addig, amíg te is ezt szeretnéd. Ha beleszeretsz másvalakibe, elengedlek, ha így vagy boldog, de tudnod kell, hogy szeretlek és örökké harcolni fogok érted.

Csókot váltottunk, majd mosolyogva elindultunk.

Ő volt az, akire eddig vártam. Ő volt a mentsvár, aki majd kihúz a sötétségből, mert szállni ugyan nem könnyű, de ő megtanít majd arra, hogyan repüljek. Mert élni akarok és ő maga az élet. A vonzódás múló szenvedély vagy szeszély, de a szerelem ennél sokkal több. Mennyei érzés, amely édes mámorral fűti körbe az embereket. Édes vonzalom, amely nem szűnik meg olyan könnyen. Érzem, tudom. Tudom milyen a fekete gödör alján lenni, de most már a felszínen vagyok, tisztán látom magam előtt a környezetemet, mert ő a fény az életemben.

Nem tudom mi a jövő, ismerem a múltat és a jelent, de akármi legyen egyben biztos vagyok. Nem engedem elmenni. Andrissal rosszul jártam, de akkor is ott volt Bálint, aki a tudatom alatt ugyan, de beférkőzött a szívembe úgy, hogy most már nem tudom kitörölni. Közös emlékeink vannak, közös dalunk (a A Thousand Years, amit mai napig egyikünk sem tud elfelejteni a farsangi buli után) és most már közös helyünk is van. Mind-mind olyan dolog, ami számomra, számunkra már fontos és elengedhetetlen.

Megállítom mielőtt kinyitná nekem a kocsit és belenézek szürke szemeibe. Úrrá lesz rajtam a félelem és halálosan ideges vagyok, hogy bevalljam neki a titkom, de úgy érzem muszáj tudnia, amit már tudnia kellene.

-Azt hiszem, szeretlek-motyogtam, miközben a kezem a nyakára vándorolt. Megmerevedett az érintésem alatt. Csak nézett rám, mintha most látott volna először fehér embert. Egy idő után még mindig nem szólalt és én kezdtem pánikba esni.-Mármint én... Én csak... Csak el szerettem volna mondani, mert a napokban jöttem rá és nem tudom, talán gyorsak vagyunk és...-dadogtam össze-vissza, de aztán Bálint olyan hirtelen hallgattatott el, hogy időm sem volt felfogni mit tesz.

Ajkai vadul tépték az ajkaimat, miközben kezei fel-le jártak a hátamon a dzsekim felett. Kezeimet a nyakába fonva játszadoztam a tarkóján lévő kis hajszálakkal. A kocsinak döntött, miközben a combomra tette a kezét, de mielőtt tovább mehettünk volna, hátralépett. Megrázta a fejét, majd újból rám nézett.

-Bocsi, Hercegnőm, de olyan jól esett ezt hallani a szádból és... És én csak azt szeretném mondani, hogy a mi kapcsolatunk amúgy sem átlagos, előbb szerettük már egymást, mielőtt randizni mentünk volna. A mi kapcsolatunk totál nem átlagos. De miért is legyen az?-mosolygott le rám, miközben újból közelebb lépett hozzám.-Így is boldogok vagyunk és csak ez számít.