Epilógus-Avagy amikor a giminek vége lett...

Sziasztok Szent Margit gimiseim! :')

Mint ígértem ma elhoztam az epilógust és nemsokára (valamikor a héten) hozom a ráadás részt vagy részeket, utána pedig az írói utószót.

Jó olvasást az olvasóimnak!

Skyler Brooks :*

Epilógus

Avagy amikor a giminek vége lett...

Csokrokat szorítottam a mellkasomhoz, miközben a tömegben kerestem anya vörös haját és apa kék ingét, valamint a barátom mosolygós arcát, de valahogy egyiket sem találtam meg. Persze nagypapáék az előbb már mellém értek és az unokatesóim is gratuláltak már nekem, de apáék, Bálint szülei és Bálint eltűntek. Körbe-körbe forgolódtam, hogy megtaláljam őket, de egyszerűen akármerre néztem sehol sem láttam meg a társaságot. Hova lettek?
Tudtam, hogy apáék a ballagás után egyenesen apa egyik ismerősének az éttermébe akarnak menni és persze az is nyilvánvaló volt, hogy amint megkajáltunk Bálint valamit tervez csak kettőnknek, de persze a részletekről nem tudtam. Vagyis csak én nem tudtam róla, ugyanis anya a napokban egyre többször villantotta rám az ezer wattos mindentudó mosolyát, ami annyit jelent, hogy tud valamiről, amiről én nem. Vajon miről súghattak össze a hátam mögött? És anya miért viselkedett úgy, mint egy kém az elmúlt napokban? Mindenről kikérdezett: Milyen helyre mennék el szívesen? Hogy képzelném el a tökéletes randit? Stb... Sorolhatnám még milyen kérdéseket tett fel, de most jobb lenne megtalálni az elveszett bárányokat.
-Apádék hova tűntek?-kérdezte mellettem a nagymamám, apa édesanyja. Megvontam a vállam.
-Nem tudom, de Bálinttal tűntek el és fogalmam sincs hova mentek. Rohadtul idegesít, hogy nem tudom hova lett a barátom, de ha megérkezik az biztos, hogy megfojtom-morogtam az orrom alatt mamáék felé. A családom velem szemben kuncogni kezdett, mire összehúztam a szemöldökömet. Minek örülnek ennyire? Mi olyan vicces?
-Azért, édes-kezdte valaki mögöttem, majd hirtelen két kéz fonódott hátulról a derekamra, majd egy arc jelent meg a fejem mellett és puszit nyomott az arcomra-, ne húzd fel ennyire magad! Kicsit árt a szépségednek, ha ideges vagy. Ráadásként a pulzusod is magas, emlékszel?
-Nem lenne magas, ha a kedves barátom, nem ijesztgetne és nem tűnne el folyton, rám hozva ezzel a frászt-motyogtam kissé dühösen, de amikor belenéztem a szemébe minden dühöm elpárolgott és halványan rámosolyogtam. Ő szeretetteljes mosollyal hajolt le hozzám és megcsókolt, miközben az ujjait összefonta a derekamon.
-Imádom, amikor ilyen könnyen megbocsájtasz-suttogta, majd belepuszilt a nyakamba és végignézett a rokonaimon.
-Fogd be, Kerekes Bálint-dörrentem rá, majd megfordultam.
-Amúgy gratulálok, Hercegnőm-puszilta meg az orrom, mire én elvigyorodtam. Ez nálunk egy szokásos kedves gesztus volt. Ha gratuláltunk a másiknak vagy éppen megdicsértük egymást, akkor érdekes módon mindig puszit adtunk a másiknak a másik orrára és akármennyire is furcsának találják ezt az emberek, vannak akik azt mondják, hogy ez a legaranyosabb gesztusunk egymás felé.
-Most engedd át nekem is, Bálint-lépett mellénk apa és a karját kitárta felém. Melegen rámosolyogtam a szüleimre, majd közelebb léptem hozzájuk. Átöleltem apát, aki mackós, védelmező ölelésébe vont, miközben a fülembe suttogta, hogy nagyon büszke rám, majd átengedett anyának, aki már öröm könnyeit hullatta.
-Anya még csak a ballagásom volt. Nem megyek férjhez-nevettem fel halkan.
-Hát, persze-mondta érdekes és furcsa hangsúllyal.-De olyan hamar felnőttél.
Amint megettünk mindent, a feltevésem, hogy Bálint el akar vinni valahová, valóssá vált, ugyanis az ebéd után felállt és figyelmet kért a társaságtól. A tesói velem szemben ültek az asztalunknál és összekuncogtak valamin, még Bálint anyukája is nevetve csitította el őket. Mi történik itt?
-Nem bánnák, ha három órára elrabolnám önöktől az ünnepeltet?-A társaság mosolyogva nemmel rázta a fejét.-Akkor pár óra múlva találkozunk. Ígérem épségben visszahozom. Na gyere-nyújtotta a kezét nekem Bálint és kivezetett a rokonaim társaságából. Furcsállva a helyzetet követtem, egy pillanatra megállt és kihúzott a nadrágja zsebéből egy kék kendőt. Aztán mögém lépett és betakarta vele a szemem, hátulról meg megkötötte.
-Miért kell bekötni a szemem?-kérdeztem, de ő csak kuncogott a hátam mögött és vezetni kezdett gondolom a kocsija felé, amit az apja vett neki a balesetünk után. Felnevettem.-Na nem már, Bálint. Komolyan miért kell bekötni a szemem?
-Hogy meglepetés legyen-suttogta a fülembe, majd az arcomra adott egy puszit.
A kibékülésünk után jó ideig együtt voltunk, de sokszor veszekedtünk, így egy időre újból szakítottunk, vagyis csak szünetet tartottunk. Viszont egy fél év újabb szenvedés után rá kellett jönnünk, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Újra együtt voltunk. Néha veszekedtünk, mint a normális párok, de együtt voltunk és nem külön, ami csak folytonos szenvedést hozott nekünk. Nemcsak nekünk, hanem a barátainknak.
Nem fogjátok elhinni, de az After Dayjel a mai napig járunk fellépésekre és igazán szeretjük ezt csinálni. Azóta három év telt el és Andris újra a banda tagja lett. A srácok idővel újra összebarátkoztak és valamilyen szinten ennek nagyon örültem. Andris normális srác lenne, de akkor óriásit hibázott. Viszont mindenkinek jár egy második esély.
A lányokkal pedig szorosabb a barátságom, mint azelőtt bármikor. Az összes dolgot tudjuk a másikról, néha saját magamnál is jobban ismernek és ez még engem is meglep. Meglepő mennyire jó barátnők lettünk az évek alatt.
Vivi és Levi kapcsolata a tavalyi évben ment tönkre. Amikor tavaly a srác egyetemre ment, a hűség fogalmát elfelejtette. Úgy látszik nem szerette eléggé Vivit. Sajnáltam őt, mert borzalmasan összetört volt akkoriban, szinte nekem kellett kirángatnom az ágyából minden reggel. Levitől sokkal jobbat érdemel. Jó pár hónappal később az iskola sárga falú folyosói között ismerkedett meg egy Lakatos Ádám nevű tőlünk egy évvel idősebb sráccal, akivel néhány randi után járni kezdtek és mai napig együtt vannak.
Liza és Dávid úgy, mint én és Bálint, szintén szakítottak, de a szerelem ereje felettük is győzött. Véletlenül (nos inkább a sors akarata szerint) mindketten ugyanazon a napon mentek el a könyvtárba és véletlenül (még mindig a sors akarata szerint) egymásnak ütköztek a folyosón és egymáson kötöttek ki a földön. Merő véletlenből Dávid pont akkor gondolkozott azon, hogy újra akarja kezdeni a barátnőmmel. Hogy a sors akarata mire képes?
Gergő és Bogi érdekes egy pár voltak, de ők tényleg hosszú ideig együtt voltak, pár hónappal ezelőtt barátokként váltak el mondván már nem ugyanazok az érzéseik egymás iránt, mint három évvel ezelőtt. Ez érthető volt, hiszen három év az hosszú idő. Talán én és Bálint most nem is lennénk együtt, ha nem szakítottunk volna fél évre, elvégre a másik hiánya miatt kerültünk újra egymás karjába.
Tomi meg Rebekával van együtt, aminek nagyon örülök, hiszen az unokatesómnak egyáltalán nem volt önbizalma, ám a barátnőm mellett megtalálta igazi önmagát.
-Bálint, most komolyan mit tervezel?-kuncogtam az anyós ülésen, miközben megpróbáltam nem leszedni a szememről a kendőt. Annyira idegesített, hogy nem láttam őt, hogy szinte már szorítottam az üléshuzatot.
-Majd megtudod, kicsim. Remélem örülni fogsz neki, mert nagyon sokat szerveztem ezt a napot-hallottam meg mellettem a hangját.
-Komolyan?-lepődtem meg.-Bármi is az előre tudom, hogy jó lesz és előre tudom, hogy imádni fogom.
-Remélem is-nevetett fel, majd szépen vezetett tovább csendben.

Úgy egy óra vezetés után megállt a kocsi és újból kiszálltunk a kocsiból. Természet vett körbe minket, mert hallottam a madarak csicsergését, a tücskök csiripelését és a friss levegőt. Percekkel később viszont nyikordult egy ajtó, ahogy beléptünk a házba majdnem elestem, de Bálint elkapta a könyökömet és nevetve talpra állított.
-Vigyázz magadra, nincs kedvem kórházba menni ma este-mondta.
-Akkor vedd le a kendőt.
-Mindjárt-adott egy puszit a halántékomra.
Újabb ajtó nyílt ki és újból kiléptünk a természetbe.
-Most már levehetem?-kérdeztem, miközben megállított valahol. A kérdésemre úgy kaptam meg a választ, hogy a barátom lassan elkezdte kioldozni hátulról a kendőt, majd lassan levette a szememről.
A látvány, amit abban a pillanatban megpillanthattam egyszerűen gyönyörű volt. A világ legromantikusabb gesztusa volt előttem. Ráadásul ez a pillanat pont olyan volt, mint amilyennek évekkel ezelőtt elképzeltem. Pont olyan, amilyenre mindig is vágytam. Szóhoz sem tudtam jutni ezek után és jelen pillanatban bárki is beszédesebb lett volna nálam. De ki nem lett volna néma akár percekre is, amikor az a látvány fogadja, hogy egy gyönyörű ház kertjében áll, olyan pázsiton, amit mindenki megirigyelne és a lábai előtt teamécsesekből kirakva az az egyetlen kérdés, ami többet jelent bárminél?
-Na mi a válaszod? Hozzám jössz feleségül?
Meg sem mertem szólalni, annyira meghatott ez a kedves gesztus. Sírva fakadtam és a barátom nyakába borultam. Fiatalok voltunk még, de mindenkinél többet éltünk át együtt. Többet tudtunk egymásról, mint azt bárki hinné és akármilyen furcsa volt is az élet hozzánk éveken keresztül, mi kitartottunk a másik mellett, mert együtt voltunk igazán tökéletesek.

Hevesen bólogattam, miközben Bálint zsebéből előkerült a kis doboz, amiben egy gyönyörű gyűrű hevert. Újabb zokogáshullám tört rám és képtelen voltam irányítani az egészet. Hosszan megcsókoltam, majd belenéztem gyönyörű szürke szemébe, amely mint mindig a szenvedélytől volt sötétebb, de ott csillogott a mérhetetlen boldogság szikrája is.

Minden értelmet nyert. Apa idegessége az elmúlt napokban, aki valószínűleg csak félt engem. Anya kérdései, aki teljesen be volt zsongva a romantikus eljegyzés miatt. A barátaink kétértelmű mondatai, amik arra utaltak, hogy

rajtam kívül mindenki tudta azt, hogy Bálint mit tervezett. És hogy mennyire izgulhatott ő, azt el sem bírom képzelni. A kocsiban is annyira feszültnek tűnt, most meg van az oka ennek is.

Pedig nem kellett volna izgulnia. Akkor is igent mondtam volna neki, ha mindketten pizsamában lettünk volna otthon, a szobámban. Erre megszervezte ezt az egészet, ami egyszerűen lenyűgöző.
-Kié ez a ház?-kérdeztem, miközben felnéztem a gyönyörű két emeletes vörösre színezett házra.
-Az enyém-mosolygott le rám. Tátott szájjal pillantottam rá.-Anyáék segített nekem megvenni, de még fizetnem kell majd bele. Az új melóm a programozási cégnél egész jól bevált. Sokat fizetnek, így meg tudtam venni.
-De ez fantasztikus, Bálint-mondtam, miközben hagytam, hogy karjai a derekamra fonódjanak, ajkait az enyéimre nyomta, majd elszakította magát tőlem és az órájára nézett.
-Egy óránk van kettesben, aztán vissza kell vigyelek a rokonaidhoz.
-Egy óra-bólintottam elfogadva, majd nevetve újból megcsókoltam.-Szeretlek!
-Én is szeretlek-suttogta.
Három év. Három éven keresztül szerelmes voltam ebbe a srácba és most itt vagyunk. A menyasszonya lettem és ennél boldogabb nem is lehetnék. Előtte egy összetört szívű lány voltam, aki csak azért járt egy sráccal, hogy egy másikat elfelejtsen. Most pedig az egyszerű gimis lányból, felnőtt nő lesz.
Tiniként sok hülyeséget tettem, de ki nem. Ha valaki tini, akkor még gyerek fejjel gondolkodik, cselekszik. Élvezni akarja az életet, de amikor betölti a 18 életévét a gondolkodásmódja megváltozik és éretté válik, remélhetőleg. Egy ember sosem lesz teljesen felnőtt, de néha felelősségteljesen kell gondolkodni. Ezt tettem én akkor is, amikor Bálinttal újra összejöttünk és helyesen cselekedtem. El se tudnám nélküle képzelni most az életem. Egyben biztos vagyok, hogy a mi gimis szerelmi történetünk itt ért véget, mert amikor az eljegyzési gyűrű felkerült az ujjamra az életünk kezdődött el...