Ez történt velünk a jövőben... (Ráadás rész)

Sziasztok, Szent Margit gimiseim! :')

Nos elérkezett a pillanat, amikor el kell engednem Bella és Bálint történetét. Most vége van, hivatalosan is. Ma még leírom az utószót, ahol megismerhettek néhány tényt a történetről, meg elköszönök a történettől, de ezzel a résszel a történetnek hivatalosan vége.

Vagyis az én részemről. :) Azt mondtam az előző rész elején, hogy talán lesz egy meglepetésem. Még semmi sem biztos, de megkeresett egy kezdő blogger, akinek annyira megtetszett a történet, hogy szeretne írni belőle egy fanfictiont, pontosabban tovább szeretné írni Fodor Tomi, Bella unokatestvérének történetét. Nos ha tényleg meg fogja írni, akkor kiteszem ide nektek a történetet. ;)

Most viszont szeretnék jó olvasást kívánni a ráadás részhez, ami a srácok jövőjét mutatja be. Remélem tetszeni fog nektek ;)

Skyler Brooks :*

 

Ez történt velünk a jövőben...

(Ráadás rész)

 

 

A rendelő ajtaján kilépve még nagyobb öröm öntött el. Sietve tettem meg az utolsó lépéseket a kocsimig, majd a volán mögé beülve elsírtam magam.

Mennyi ideje álmodoztunk erről és most valóra fog válni. El sem hiszem, Bálint ki fog ugrani a bőréből, ha ezt meghallja. Olyannyira szerette volna, hogy összejöjjön ez nekünk és most itt vagyunk, hogy sikerült. Hihetetlen ez az érzés.

Négy év telt el a Stars óta és egy év az esküvőnk óta. A banda még mindig híres, bár most jelenleg nem Londonban élünk, hanem most újra Magyarországon tengetjük mindennapjainkat. Egy hónapja tértünk vissza amiatt, mert rosszullétre panaszkodtam és mindenki azt mondta talán a túl nagy fejhatás miatt volt ez az egész, ezért a bandával és a kiadóval úgy döntöttünk, hogy a banda kis időre visszavonul, amíg jobban nem leszek. Mivel a pihenés nem igazán ment volna az Egyesült Királyság hatalmas és zajos fővárosában, így elindultunk haza. Itthon nagyon sokan fogadtak minket a repülőtéren és mi örültünk annak, hogy ennyire szeretnek minket. Nem nyertük meg ugyan a versenyt, de volt bátorságunk ahhoz, hogy megpróbáljuk ezt az őrültséget.

Visszaemlékezés

-Hogy érted azt, hogy külföldre utazunk?-kérdeztem furcsállva a Sarah mondatát.

A srácok eljegyzési partit szerveztek nekünk az érettségik után és persze a sikeres érettségiket is megünnepeltük, nemcsak azt, hogy hivatalosan is el vagyok jegyezve.

A lányok felnevettek kijelentésemen. Még egy dolog, amit nem tudok, de mások igen.

Dávid átölelte Liza derekát és egy puszit nyomott az arcára, Bogi mellettük ácsorgott Tibivel a dobos sráccal, akivel mostanában elég jól kijöttek, bár nem tudom lesz-e ebből valami. Na és persze itt állt közöttünk Vivi is, aki Ádámmal az oldalán nevetett. Gergő az egyik széken ült és nevetve túrt bele a hajába

Sarah-nak ugyan most nincs barátja, de keresi azt a srácot, aki mellett boldog lehetne. Ő tervezte a bandánk logóját és a neten is ő népszerűsíti a bandát mostanában. Máig nagyon-nagy segítség nekünk. De azt nem értem, hogy miért kellene külföldre utaznunk.

-Na elmondtátok már neki?-érkezett meg Tomi mellénk, miközben Rebekka kezét szorongatta. Tomi az évek alatt teljesen megváltozott. Most már nyitottabb az emberek felé, ráadásul magasabb lett és kondizni is jár. Teljesen kikupálódott, szinte rá se lehet ismerni.

-Miről kellene nekem tudnom?-kérdeztem vissza dühösen, mire Bálint nagy röhögésben tört ki mögöttem. Ideges rácsaptam az engem ölelő kezére.-Mondjátok már!

-Nos-húzott elő a háta mögül egy papírt Andris, majd széthajtotta és elkezdte felolvasni.-ezt a levelet kaptuk nem régen, méghozzá Londonból.-A szemem kikerekedett a város említésére.-Egy ott élő Sam Jackson menedzser küldte el nekünk ezt a papírt. Felolvassam? Valamilyen oknál fogva a levél magyarul van írva. Gondolom valaki lefordította neki és elküldte nekünk a...

-Olvasd már!-kiáltottam rá, mire mindenki felnevetett, ő meg behúzta a nyakát.

-Khmm-köszörülte meg a torkát.-'Kedves Sarah!-kezdte, mire én a mellettünk álló lányra pillantottam.-Köszönöm, hogy elküldte ismerősei videóját. Szívesen dolgoznék az After Dayjel, ha lenne rá lehetőség, jöjjenek el Londonba, hogy élőbe is meghallgathassam őket és véleményt tudjak mondani róluk. A borítékban van egy papír az elérhetőségemmel, ha a titkárnőmet felhívják, ő elintézi, hogy kijuthassanak ide Londonba. Ha bármilyen probléma van, hívjanak nyugodtan. Sam Jackson menedzser, turnémenedzser".

-Sarah-fordultam felé.-Te elküldted a videóinkat egy híres menedzsernek?

-Hát most miért ne? Jók vagytok, akkor miért ne csinálhatnátok hivatalosan is? A zene bennetek van, már csak fel kell fedezni titeket.

-De egy menedzsernek? Nekem ehhez túl kevés a hangom. Nem vagyok olyan, aki képes nagyon magas hangokat kiénekelni.

-Menj már, Bella-legyintett Andris.-Egyetlen próbát megér. Legalább elmehetünk Londonba és a menedzser intézi az egészet, ami azt jelenti, hogy talán lát bennünk valamit.

-Igen, igaza van Andrisnak-szólalt meg Gergő.-Először csak egy garázsbandának indultunk és mára már fesztiválokon is fellépünk. Szeretjük ezt csinálni és most nyár van, az egyetem ősszel indul, addig itt áll az egész nyár és ha nem jön be ez az angliai kis kirándulásunk, akkor visszajövünk, viszont meg kell próbálnunk. De mindannyiunknak bele kell egyeznünk abba, hogy elmenjünk és mivel már mindenki más igent mondott, csak te nem, neked kell választanod. Menjünk vagy maradjunk és hagyjuk ezt a lehetőséget?-kérdezte.

Az egész életem ezen a döntésen múlhatott. Ha elmegyünk és végül leszerződünk a menedzserrel, akkor az egész életünk megváltozhat, viszont ha nem megyünk, akkor csak továbbra is azt folytatjuk, amit elkezdtük. A srácok egy ideje azt mondogatják, hogy szeretnének tovább lépni és beadni a jelentkezést egy-egy magyar lemezkiadóhoz vagy jelentkezni valamilyen tehetségkutatóba, de én nem vagyok a híve annak, hogy ilyen showműsorokba jelentkezzünk, a magyar lemezkiadókhoz pedig elég nehéz bejutni.

Tekintetem Bálintra vezettem.

Ő is vágyott rá, hogy elmenjünk Londonba és megpróbáljuk ezt, de nem tudom mennyire menne ez nekünk. Elvégre magyarok vagyunk, más országból jöttünk és nem tudom mennyire tetszenénk az ottani közönségnek. De annyira szeretnék ezt a srácok, hogy képtelen vagyok nemet mondani, de rábólintani sem tudok olyan könnyen.

Menjünk? Vagy ne?

-Mi lenne, ha megegyeznénk valamiben?-mondtam.-Elmegyünk, megpróbáljuk, ha nem sikerül itthon is megpróbáljuk, de utána csak sima fesztiválokra járunk és ilyesmi.

Mindannyian bólogattak, pontosabban a bandatársaim, a többiek mosolyogva figyeltek minket.

-Akkor?-kérdezte Andris.

-Akkor megyünk Londonba-kiáltottam, mire mindenki kiabálni kezdett. Bálint elkapta a derekamat és a levegőbe emelt. Ilyen boldogság csillogott a szemébe akkor is, amikor igent mondtam neki és örültem neki, hogy boldog volt. De tudtam hosszú, fárasztó és nehéz időszak elébe nézünk.

A stúdió, ahová Londonba el kellett mennünk, a belvárosban volt. Kocsival vittek el minket a menedzser utasítására egészen a stúdióig, már az ablakból is csodás látványt nyújtott a város. Egyszerűen gyönyörű volt.

A stúdió hatalmas, üvegablakos épület volt, ahol temérdek újságíró várakozott arra, hogy valamilyen hírességet megpillanthasson. Mikor a kocsink begördült azt hihették, hogy mi is híresek vagyunk, mert a fényképezőgépek kattogni kezdenek. Mikor kiszálltunk, az újságírók csalódottan léptek vissza.

Besiettünk az épületbe, miközben a fiúk az előbbi eseményeket tárgyalták meg. Ahogy az egyik folyosóra befordultam egy fekete hajú, magas negyvenes férfival találtam szembe magam. Öltönyben volt, mint egy üzletember, valószínűleg ő lehetett Sam Jackson.

-Már vártunk titeket-mosolygott, angolul beszélt, de hála jó istennek értettem mit mondott.-Üdvözöllek titeket a Jackson Recordsnál, gyertek velem és meghallgatunk titeket.

Bevezetett minket egy terembe, ahol több férfi is ült egy asztalnál. Sam is leült oda, majd a színpadra mutatott, ahol egy komplett felszerelés volt. Dob, zongora, két gitár, plusz egy basszusgitár is állt ott, meg három mikrofon.

-Be vannak hangolva hangszerek, beállítottuk. Ha kész vagytok kezdhetitek-mondta Sam.

Idegesen felsétáltunk a színpadra, Tibi felkapta a dobverőket és helyet foglalt a dob mögött, Andris beállt a zongora mögé, Bálint és Gergő pedig felkapta a két gitárt és a mikrofonok elé álltak, én pedig elfoglaltam a helyem a középső mikrofonnál.

A fiúkra néztem és bólintottam. Elkezdtük...
Visszaemlékezés vége

A telefon megcsördült a zsebemben és Bálint neve villogott a képernyőn. Boldogan vettem fel.

-Szia-motyogtam mosolyogva.

-Szia. Merre vagy?-kérdezte.-A többiek már itt vannak nálunk, a szüleid is most jöttek meg és elég éhesek vagyunk már.

-Ööö... Mindjárt megyek, csak orvosnál voltam-motyogtam.

-Orvosnál?-kérdezett vissza idegesen és meglepődve.-Valami baj van? Miért nem mondtad?

-Csak a rosszullétek miatt jöttem el kivizsgáltatni magam.

-És mit mondott?

-Otthon elmondom. Nemsokára ott leszek.

-De Bella...-kezdte Bálint, de elköszönve leraktam a telefont. Nem telefonon akartam közölni vele ezt a hírt...

Visszaemlékezés

-Hmm...-dörzsölte az állát Sam, miután befejeztük. Egy ideig csak nézett ránk, én meg már azt hittem, hogy leesek a színpadról izgatottságomban, de helyette inkább a mellettem álló Bálint kezét szorongattam. Sam ezt a gesztust meglátta és elmosolyodott egy pillanatra.-Mióta jártok?-kérdezte angolul, mire szerelmem válaszolt a kérdésre, hogy több mint öt éve. A menedzser elismerően bólintott.-Gratulálok! Gimis szerelem?

-Igen-bólintottam. Sam is bólintott, majd felállt a székről és a mellette ülőkhöz fordult. Percekig beszélgettek és mi egyre idegesebbek voltunk.

-Most akkor mi van?-kérdezte mögöttünk Tibi a dobok mögül. Lepisszegtem, hogy legyen kicsit halkabb, mire odahívott magához engem.-Most elfogadták vagy sem?

-Még tárgyalnak.

-Nos-hallottam meg Mr. Jackson hangját, mire rápillantottam. Begombolta fekete öltönyét, majd ránk mosolygott.-Üdvözöllek titeket a Jackson Recordsnál!

Bálint felkiáltott és hozzám sietett. Átkarolta a derekam és egy apró, szelíd csókot nyomott a számra, majd magához szorított. Nekünk ez egy felülmúlhatatlan érzés, hiszen mégiscsak Londonban vagyunk, egy lemezkiadónál és most fogadták el a kérelmünket, ami azt jelenti, hogy tehetséges bandának tartanak minket, akiknek van lehetőségük arra, hogy megismertessék a dalaikat a világgal.

Hihetetlen ez az egész. Még emlékszem arra a napra, amikor Bálint és Andris megkeresett engem a banda a nevében. Énekesnőt kerestek és meg is találták az én személyben. Minden egyes próbára emlékszem, még arra is, amikor először mentem be Gergőék kicsi garázsába az állandó próbáinkra helyszínére. És persze arra is emlékszem, ahogy Gergő a gitárját hangolta, Tibi a dobot püfölte és ők ketten veszekedtek amiatt, hogy Gergő nem tudja normális behangolni a gitárt, addig míg Tibi folyamatosan játszik a dobon. Minden egyes próba így indult. Ja meg azzal, hogy Bálint a mikrofonokat próbálta beállítani, a végén mégis mindig én tudtam megcsinálni rendesen. Ő ilyenkor pedig mindig azt mondta: “Én is megtudtam volna csinálni!”. Na igen, így kezdtük egy garázsbandaként, aztán ugye én elvállaltam a régi sulimban egy fellépést, ahol levideóztak minket és felraktak a netre. Ezután kezdtük kiépíteni a banda imidzsét. Örülök neki, hogy végül is elfogadtam akkor a srácok ajánlatát.

-Nagyon szépen köszönjük!-válaszoltam a könnyeimet törölgetve.-Nekünk ez nagyon sokat jelent.

-De-tartotta fel a kezét. Rögtön lehervadt az arcunkról a boldog mosoly. Minden izmom megfeszült várva a 'de' után következő mondatot.-mostanában kevesebb az olyan banda, akik csak úgy berobbannak bármilyen promóció nélkül, ezért az embereimmel azt tartanánk helyesnek, hogyha jelentkeznétek a Stars című műsorba. A lényeg, hogy ebben a versenyben bandák versenyeznek egymással. Olyan bandák, akiket eddig nem ismertek és a műsor során válhatnak híressé. Ez egy most először induló műsor és ti vagytok azok, akiket én be tudnék juttatni a meghallgatásra. A meghallgatás két hét múlva lesz, a címet majd megtudjátok, ha elvállaljátok.

A többiek rám pillantottak. Olyan volt, mintha tőlem várták volna a végső választ. Pedig fogalmam sem volt erre mit kellene mondanunk. Sosem akartam valami idióta tehetségkutató showba bekerülni, hogy belőlünk is hülyét csináljanak a világ előtt, de jelen pillanatban jobb ötletem nem volt arra, hogy hogyan tudnánk meggyőzni a menedzsert.

Megköszörültem a torkomat.

-Kérhetnénk egy kis gondolkodási időt?

-Persze, de csak egy napot. Holnap elküldetném az egyik emberemmel a benevezéseteket-mosolygott ránk Mr. Jackson.

-Köszönjük. Még ma este felhívom a válaszunkkal-mondtam, majd miután kezet ráztam vele távoztam a teremből.
Visszaemlékezés vége

 

Végül elfogadtuk az ajánlatukat. Bekerültünk a műsorba több másik bandával együtt. Heteken keresztül próbáltunk, részt vettünk különböző interjúkon, tévés műsorokban és a rajongótáborunk egyre nagyobb és nagyobb lett, mivel mindenféle zenét játszottunk, ami nagyon tetszett az embereknek és persze a zsűrinek is, de így is csak harmadikok lettünk. Mi már ennek is örültünk, hiszen így biztos volt a szerződésünk a Jackson Recordsnál.

Az egyetemen halasztást kértünk, mivel Sam szerette volna, ha az első lemezünket már rögtön elkezdenénk felvenni. Voltak dalok, amit mi írtunk, de a legtöbbet híres dalszövegírókkal és zeneszerzőkkel írtuk meg. Így hamarosan már ki is adtuk az első lemezünket a Moonlightot és az első videoklippünket is, amit az album címét adó számhoz forgattunk le. Napok alatt elértük vele a két milliós nézettséget. Szerencsénk volt.

Csak öten voltunk kint, de a többiekkel telefonon és interneten tartottuk a kapcsolatot. Támogattak minket, a szüleink is örültek a sikereinknek. Miattuk folytattuk ezt az egészet.

Nem volt szünetünk, de én annyit kértem Samtől, hogy folytathassam a tanulmányaimat a kötelezettségeink mellett. A menedzserünk belement és a legjobb tanárokat rendelte mellém. Alig három év múlva sikerült levizsgáznom pszichológiából a külön órák segítségével és az egyetem engedélyével. Nehéz volt tanulni a koncertek, az albumok felvétele és az első turnénk mellett, de végül sikeresen letettem a vizsgáimat és pszichológus (is) lett belőlem.

Miután sikeresen levizsgáztam, Bálinttal úgy döntöttünk, hogy ideje összeházasodnunk. Két hónap alatt mindent megszerveztünk és megtartottuk az esküvőt itt Magyarországon. Elég sok vendégünk volt, körülbelül 200-an és emellett a fotósok is próbáltak beférkőzni, hogy képeket készítsenek az esküvőnkről. Életem egyik legboldogabb napja volt és életem egyik legszebb hete volt a nászutunk Görögország egyik tengerpartján. Bálint ragaszkodott hozzá, hogy külföldre menjünk, pedig én bárhol szívesen lettem volna, csak mellette legyek.

Mikor hazaértem, az udvarunkon ott álltak a barátaink, családtagjaink. Bálinttal kerti partit rendeztünk, hogy kicsit kikapcsolódhassunk. Reggel mielőtt eljöttem volna, ketten csináltunk egy csomó kaját, hogy mindenkinek elég legyen. Aztán még egy órát vártam és elmentem arra hivatkozva, hogy még vásárolnom kellene néhány dolgot, de hamarosan jövök vissza. Nem akartam Bálintnak elmondani mi a sejtésem addig, míg biztosan nem tudom, hogy igaz-e.

-Nézzétek csak ki érkezett meg-szaladt oda hozzám egy ölelésre Vivi széttárt karokkal.

Nevetve öleltem magamhoz, majd a többieket is egyenként üdvözöltem. Ahogy észrevettem Bálint senkinek nem szólt arról hol voltam, hiszen mindenki mosolygott és vidám volt, viszont ő csak ideges volt, láttam az arcán.

Ideje lesz felvilágítani őt arról, hogy miért is voltam orvosnál.

-Figyeljetek-mondtam a vendégeknek.-mindjárt visszajövünk, de beszélnem kellene Bálinttal egy fontos dologról.

-Arról a fontos dologról?-kérdezett vissza Vivi. Egyedül a lányok tudták, hogy mi az igazi oka, hogy orvoshoz mentem ma. Egyedül ők tudtak a sejtésemről.

-Igen. A feltételezésem igaz lett-kacsintottam, mire ők felsikoltottak, majd magukhoz öleltek.

Körülöttünk mindenki kérdőn nézett ránk, de egyikünk se válaszolt. A lányok tudták, hogy először Bálinttal szeretném tisztázni a helyzetet, utána pedig mindenkinek el akarom majd mondani.

Kézen ragadtam Bálintot és bevezettem a konyhánkba és leültettem az egyik székre.

-Szívem-szólítottam meg.-Szeretnék megbeszélni veled valamit-mosolyogtam rá.

-Valami baj volt a dokinál?

-Dehogy is-ráztam meg a fejem nevetve.-Jó hírekkel szolgált nekünk. Tudod nem akartalak felidegesíteni téged, de reggelente mikor felébredek hányingerem van és eléggé rosszul vagyok. Érzékenyebb vagyok, mint általában és furcsa, de olyan dolgokat is megeszek, amiket eddig soha. Gyanakodni kezdtem és elmentem egy vizsgálatra ma délután és a doki olyat mondott nekem, amivel valóra válthatom az álmodat, ugyanis nemsokára örömmel mutogathatod az instagram profilodon ország világnak a gyermekedet-vigyorodtam el, mire Bálint leesett állal pillantott rám.

Tekintete és keze is a hasamra vándorolt, aztán a szeme megtelt könnyel és szerelmes pillantást váltott velem. Tudtam mennyire vágyott egy gyerekre, hiszen az esküvőnkre is három évet kellett várnia. Szerette a gyerekeket és gyakran mondta nekem, hogy sokat szeretne majd felnevelni velem együtt. Már két éve folyamatosan próbált rábeszélni arra, hogy vállaljunk be egy babát, de sosem mondtam rá igent, mivel a turnék és a koncertek miatt elég kevés időnk lett volna. Ezt a babát se terveztük be, csak úgy megfogant, de már most boldog vagyok attól, hogy nemsokára a karomban tarthatom ezt a csöppséget. És ahogy látom Bálint is nagyon izgatott miatta.

Simogatni kezdte a hasamat, amin még alig lehetett látni, hogy egy pocaklakó van benne. Elmosolyodtam Bálint gyengédségén. Mindig gyengéd volt velem szemben, de valószínű, hogy most még jobban az lesz.

-Mennyi idős?-kérdezte halkan, miközben a szemembe nézett, de a hasamat simogatta.

-A doki szerint 3 hónapos lehet.

-Az nem a londoni jótékonysági bál estje volt?-vonta fel a szemöldökét.-Csak meg mernék esküdni rá, hogy az az este volt.

-Bálint-nevettem fel halkan, miközben a karjaimat a nyaka köré fontam.

-Igazából még most sem fogtam fel teljesen, Hercegnőm-suttogta és két keze közé fogta az arcomat.-Annyira, de annyira szeretlek téged, hogy azt el sem tudnád képzelni. Nekem teljesen mindegy, hogy kislány vagy kisfiú lesz-e, a lényeg, hogy a mi gyermekünk lesz és hogy egészséges legyen.

-Tudod, a doki szerint a negyedik hónap végén már ultrahang segítségével meg lehet majd tudni a baba nemét. Viszont a doki azt ajánlotta, hogy ne sétáljak sokat, pihenjek és figyeljek oda az étkezésre, valamint szerinte jobb ötlet lenne, ha nem repülgetnék ide-oda, London és Magyarország között.

-Tehát azt mondod, hogy jobb ötlet lenne huzamosabb ideig vagy itt maradni vagy Londonban-bólintott, hogy érti. Én is helyeslően bólintottam.-Szerintem maradjunk itt és majd ha valami nagyon fontos dolog miatt mégis Londonba kell mennünk, akkor ott leszünk. A menedzserünk biztos el bírja majd intézni, hogy a banda tartson egy kis szünetet, legalábbis a terhességed utolsó szakaszában és a szülés utáni pár hónapban.

-De nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egy pici babával turnézni járni, meg utazgatni a városok között. Nem tudom mennyire bírná ezt az egészet, ráadásul koncertek alatt nem tudnék foglalkozni vele.

-Megoldjuk, Hercegnőm. Mások is megoldották, mi is megoldjuk majd. Ez nem tántorít el attól, hogy kiálljak veletek énekelni, miközben a gyerekünket neveljük fel.

Elmosolyodtam.

-Talán jó ötlet lenne elmondani a többieknek is-nevetett fel.

-Talán-nevettem vele együtt. Kiléptünk a kertünkbe és vidáman pillangattunk körbe a társaságon. Azt hittem, hogy Bálint majd hosszú beszéd tart és sokáig húzza majd a végső bejelentést a szüleink és a többiek előtt, de csak elkiáltotta magát.

-Apa leszek.

Mindenki hangosan nevetni kezdett, majd ujjongtak és közelebb lépve hozzánk rögtön gratulációk halmát szórták ránk. Karok öleltek át egymás után és puszikat nyomtak az arcomra. Nevettem, miközben a háttérben kérdéseket tettek fel a baba neméről, arról, hogy mennyi idős, mikorra várjuk és hogy hogyan tudtam meg a nagy hírt. Miután mindenki gratulált nekünk, elmeséltem, amit eddig tudtam. Tomi meg is jegyezte, hogy reméli, ő lehet majd a kicsi keresztapja. Nevetve bólogattam.

Az egész mesélés alatt, Bálint karjai a derekamat ölelték és a hasamon kulcsolta össze a kezét. Fejét a nyakamba fúrta és néha puszit nyomott a nyakamra, az arcomra, a hajamra. Velem és a többiekkel együtt nevetett, de nem szólt semmit. A tettei többet mondtak mindennél.

 

December 20.-án délután három órakor megszületett a kislányunk. Makk egészséges, 3, 15 kg és 52 cm. Barna haját az apjától örökölte.

-Olyan gyönyörű-suttogta meghatódva a férjem, miközben lehajolt és arcon csókolta a kislányunkat. Kicsi ujjai ráfonódtak az ujjamra, mire felkuncogtam. Bálint alig bírt betelni a látvánnyal és könnyes szemekkel nézett hol rám, hol a kislányunkra. Hirtelen elővette a telefonját és távolabb lépett tőlem, hogy le tudjon minket fényképezni. Még kimerült voltam és biztos borzalmasan néztem ki, de tudom, hogy a férjem ezt a pillanatot is szeretné megörökíteni a családi fényképalbumba.

Az ajtó halkan nyitódott és anya lépett be az ajtón apa oldalán, majd mögöttük Bálint szülei is beléptek. Anya könnyes szemmel mosolyogva emelte fel a kezében tartott fényképezőgépet és lefényképezett engem és a kicsit. Bálint eközben odaadta apának a telefonját, majd odasietett mellém és mi először egymásra mosolyogtunk, így készült rólunk a kép. Aztán apára néztünk és úgy is készült még egy kép.

-Olyan gyönyörű-suttogta Tamás, Bálint apukája.-Gratulálok gyerekek!

-Köszönjük, apa-ölelte át Bálint, aztán édesanyját és a húgait is a karjai közé zárta, majd visszaült mellém. Odaadtam neki a kislányunkat, miközben én egy-egy puszival üdvözöltem a szülőket és a sógornőimet.

-Majd a többiek kint várakoznak, de egyelőre ennyien tudtunk csak bejönni-mosolygott rám Lilla, Bálint anyukája.-Megtudhatjuk a kicsi nevét?

-Nos sokat gondolkoztunk rajta mi lenne a legjobb név a számára és úgy döntöttünk, hogy a Kerekes Viktória Adrienn nevet fogja kapni-mosolyogtam.

-Gyönyörű név-mondta apa nagy mosollyal az arcán.-Mi most kimegyünk, hogy majd a többiek is bejöhessenek.

-Rendben.

A terhességem alatt sokszor voltam ideges, de sikeresen meg tudtuk oldani, hogy ne utazgassunk folyton és Magyarországon maradtunk. Voltak ugyan pillanatok, amikor Londonba hívott a kötelességünk egy-egy interjú miatt, meg amikor koncerteztünk, de kevesebbet, mint amennyit szoktunk. Testőrök kísértek mindenhová minket és próbáltak minket megvédeni. Egyszer majdnem ellökött a tömeg, de a testőr még épp idejében kapott el. Bálint dühöngött, de miután legalább ötvenszer mondtam el, hogy jól vagyok, megnyugodott.

A hatodik hónapomig felléptünk még, koncerteztünk, de a hatodik hónap után betartottam az orvos utasítását és nem utazgattam tovább, Magyarországon maradtunk mindannyian. Sam nem volt elragadtatva, amikor felvetettük, hogy a bandának szünetre lenne szüksége, de végül örült a boldogságunknak.

Eközben Gergő összejött egy kedves lánnyal, valami Evelinnel, akit Angliában ismert meg. Egész szimpatikus lány volt és egészen megkedveltem. Tibi és Bogi végül elkezdtek járni egymással, ami miatt a fiú kissé megkomolyodott, bár nem annyira mint azt igazán szerettük volna. Dávid és Liza a partink után jelentették be, hogy összeházasodnak és még abban a hónapban oltár elé álltak. Ádámnak és Vivinek is volt bejelenteni valója, ugyanis kiderült, hogy nemcsak én várok babát, hanem a barátnőm is, neki két hónap múlva fog megszületni a fiúk. Ádámmal ugyan még nem házasok, de novemberben meg volt az eljegyzés is. Tomi meg Rebekka pedig még mindig meg voltak együtt, a kapcsolatuk erős volt, de nem akartak továbblépni egyelőre még.

Bálinttal kettesben maradtunk és mindketten a gyermekünket figyeltük. A kicsi Viktória ásított és az ujjamat szorongatta kicsi kezei között. Ennivaló volt.

-Ő a szerelmünk gyümölcse-mosolygott rám, majd a lányára pillantott és végigsimított a kicsi fején.-Imádlak! Mindig is imádtalak kezdetektől fogva és most életem egyik legnagyobb ajándékát kaptam tőled, úgyhogy köszönöm. Köszönök mindent, a szerelmedet, a kislányunkat és mindent, amit értem tettél. Nem volt könnyű életünk, de mindig szerettük egymást-mondta, felemelte a kezemet és csókot nyomott a tenyerembe.-Szeretlek, Bella!

-Én is szeretlek. Mindörökké.